Oldal 86 [86]
OCR
84 Vámos András mesi hivatalnok pályája érintett. Ezért a Kancellária tanácsosainak pályafutásának alakulását érdemes alaposabban megvizsgálnunk annak reményében, hogy ezzel megragadhatjuk a hivatalnok köznemesség és a hivatali arisztokrácia 18. századi felemelkedésének legfontosabb jellegzetességeit. A vizsgálat során előbb a kancelláriai tanácsosok pályafutását kell számba venni és összehasonlítani, hogy utána elhelyezhessük közöttük Nagy Józsefet és közvetlen rokonait. A KANCELLÁRIAI TANÁCSOSOK PÁLYAFUTÁSA ÉS CSOPORTJAIK A 16-17. században az uralkodó mellett nem volt olyan önálló és állandóan működő hivatali szerv, amely a magyar ügyeket intézte volna. A török kiűzése után a megszaporodó teendők miatt már szükség volt egy állandóan működő kormányszékre, ezért 1690-ben megszervezték a dikaszteriális jellegű új, általános hatáskörű központi kormányszéket, a Magyar Udvari Kancelláriát. A Kancellária feladata elvben kiterjedt minden olyan magyar érdekeltségű ügyre, amely nem tartozott más szakirányú szerv (Haditanács, Udvari Kamara) hatáskörébe. A gyakorlatban azonban a hatáskörök képlékenyek voltak, és azon ügy került a Kancelláriához, amelyet a kormányzati érdekből, az aktuális erőviszonyoknak köszönhetően vagy más okból elé utaltak.?2A Kancellária tanácsüléseken szavazással elfogadott testületi döntéseket hozott, majd a megtárgyalt ügyek elintézésére érdemi, kormányzati és politikai jellegű javaslatokat terjesztett fel az uralkodóhoz. A tanácsot a kancellár, az alkancellár(ok)5? és a tanácsosok alkották, a döntéseket az egyik tanácsos vagy a referendárius titkár készítette elő. A Kancellária illetékességi köre többször is jelentősen módosult. 1777-ben a Bánát inkorporációjával megszűnt az Illír Deputáció, 32 Ember 1983: 9. és Ember 1946: 113-119., megszervezésére: Fazekas 2021: 273-285. » Az alkancelläri tisztseggel 1720-ban talälkozunk elöször. 1720-1725-ben gr. Erdődy László Ádám, 1727 és 1733 között gróf Batthyány Lajos töltötték be. 1761-től volt állandó alkancellár, 1782-től első és második alkancellári állást is rendszeresítettek. A Kancellária számára kiadott 1727. évi Instrukció szerint az alkancellár eredendően az egyik tanácsos volt, akit megbíztak a kancellár szükség szerinti helyettesítésével. A szabályzat a vicegerens és nem a vice cancellarius kifejezést használta vele kapcsolatban. (MNL OL A 77. Instructiones No. 41. D. 3r.)
