Oldal 86 [86]
84 Vámos András
mesi hivatalnok pályája érintett. Ezért a Kancellária tanácsosainak
pályafutásának alakulását érdemes alaposabban megvizsgálnunk
annak reményében, hogy ezzel megragadhatjuk a hivatalnok köz¬
nemesség és a hivatali arisztokrácia 18. századi felemelkedésének
legfontosabb jellegzetességeit. A vizsgálat során előbb a kancelláriai
tanácsosok pályafutását kell számba venni és összehasonlítani, hogy
utána elhelyezhessük közöttük Nagy Józsefet és közvetlen rokonait.
A KANCELLÁRIAI TANÁCSOSOK PÁLYAFUTÁSA
ÉS CSOPORTJAIK
A 16-17. században az uralkodó mellett nem volt olyan önálló és
állandóan működő hivatali szerv, amely a magyar ügyeket intézte
volna. A török kiűzése után a megszaporodó teendők miatt már
szükség volt egy állandóan működő kormányszékre, ezért 1690-ben
megszervezték a dikaszteriális jellegű új, általános hatáskörű központi
kormányszéket, a Magyar Udvari Kancelláriát. A Kancellária feladata
elvben kiterjedt minden olyan magyar érdekeltségű ügyre, amely
nem tartozott más szakirányú szerv (Haditanács, Udvari Kamara)
hatáskörébe. A gyakorlatban azonban a hatáskörök képlékenyek
voltak, és azon ügy került a Kancelláriához, amelyet a kormányzati
érdekből, az aktuális erőviszonyoknak köszönhetően vagy más okból
elé utaltak.?2A Kancellária tanácsüléseken szavazással elfogadott
testületi döntéseket hozott, majd a megtárgyalt ügyek elintézésére
érdemi, kormányzati és politikai jellegű javaslatokat terjesztett fel az
uralkodóhoz. A tanácsot a kancellár, az alkancellár(ok)5? és a taná¬
csosok alkották, a döntéseket az egyik tanácsos vagy a referendárius
titkár készítette elő.
A Kancellária illetékességi köre többször is jelentősen módosult.
1777-ben a Bánát inkorporációjával megszűnt az Illír Deputáció,
32 Ember 1983: 9. és Ember 1946: 113-119., megszervezésére: Fazekas 2021:
273-285.
» Az alkancelläri tisztseggel 1720-ban talälkozunk elöször. 1720-1725-ben gr.
Erdődy László Ádám, 1727 és 1733 között gróf Batthyány Lajos töltötték be.
1761-től volt állandó alkancellár, 1782-től első és második alkancellári állást is
rendszeresítettek. A Kancellária számára kiadott 1727. évi Instrukció szerint az
alkancellár eredendően az egyik tanácsos volt, akit megbíztak a kancellár szük¬
ség szerinti helyettesítésével. A szabályzat a vicegerens és nem a vice cancellarius
kifejezést használta vele kapcsolatban. (MNL OL A 77. Instructiones No. 41.
D. 3r.)