Seite 85 [85]
A kancelláriai bivatalviselés mint a siker jele 83
visszaérkezése óta romlik, és az új évet nem valószínű, hogy meg¬
éri.:5 Felsőbüki Nagy József halála, bár beteges volt, váratlanul
érte kortársait, legalábbis ez derül ki a temetést celebráló Somogy
Lipót beszédéből, aki megemlítette, hogy egy hónappal korábban
még kérelemmel fordult az elhunythoz.?" Halála után özvegye 1000
forint nyugdíjban részesült.?7
Felsőbüki Nagy József pályafutásának, egyéni tevékenységének
szakirodalmi értékelése nagyon szűkszavú. Ha említették is, akkor is
inkább csak az 1795. évi őrségváltás által kinevezett tisztségviselők
között, akiket mint csoportot összefoglalóan jellemeztek és nem mint
egyéneket. Mályusz Elemér szerint ők a felvilágosodás által meg nem
érintett, elődeik széles látókörét nem öröklő becsületes hivatalno¬
kok voltak, az idősebb generáció reakciós tagjai, az udvar odaadó
hívei, , megcsontosodott, fejlődésre, belátásra képtelen emberek."??
Domanovszky Sándor szerint az ekkor kinevezettek, ellentétben az
elmozdítottakkal, színtelen, a nemzeti ügyért és alkotmányosságért
ki nem álló emberek voltak." Hasonlóan vélekedett róluk Benda
Kálmán is, aki szerint lojalitäsukkal kitünö egyéniségek voltak,
személy szerint Nagy József pedig szorgalmas bürokrata." E jellem¬
zések azonban vélhetően arra az előterjesztésre vezethetők vissza,
amelyet nyéki Németh János királyi jogügyigazgató nyújtott be az
új nádornak és amelyben az új vezetőgárda tagjainak kívánatos
tulajdonságairól is szót ejtett.3" Árnyalható Mályusz Elemérnek az
öregebb korosztályra való utalása is, hiszen a kinevezettek közül
egyedül Végh Péter tűnt ki magasabb, a leváltottak közül pedig Ber¬
zeviczy Gergely fiatalabb korával, de a többiek, leköszönők és újak
egyaránt az 1740-es és 1750-es évek szülöttjei voltak. Felsőbüki Nagy
József például két évvel fiatalabb volt elődjénél, Ürményi Józsefnél.
Felsőbüki Nagy József talán nem a legnevesebb személy volt a
felsőbüki Nagyok családfáján, azonban ő volt az, aki legmagasabb¬
ra jutott a hivatali ranglétrán. Személynöki kinevezése egy sikeres
pályafutás csúcsa volt, azonban előbb a csúcs közelébe kellett eljut¬
ni. A siker előszobája az ő esetében a Magyar Udvari Kancellária
tanácsa volt. Ez olyan csomópont volt, amelyet sok sikeres közne¬
» Domanovszky 1925: I. 468.
26 [Somogy] 1802: 4. és 8.
7 MNL OLA 79. 1. kötet 40.
2 Malyusz 1926: 222.
» Domanovszky 1944: II. 181.
3° Benda 1980: 443.
>» Domanovszky 1925: I. 16.