Oldal 83 [83]
A kancelláriai bivatalviselés mint a siker jele 8I
nem került sor, és maradt a Kancellárián." A kerületi főispánok
kiválasztása során Ürményi József vetette fel a nevét, mint akit a
feladatra legszívesebben javasolna, mert másoknál rátermettebb
férfi, de a Kancelláriát — érvelt Ürményi — mégsem lenne szabad
megfosztani alkalmas hivatalnokaitól."
Felsőbüki Nagy József tanácsosi tevékenységéről az 1790-es évek¬
ből állnak rendelkezésünkre bővebb adatok. 1790 végén felterjesztést
készített arról, hogy az uralkodó vizsgálja felül azon rendelkezését,
hogy a megyei közgyűlések jegyzőkönyvét a Helytartótanács kérje
be, mivel azokon felségsértő kijelentések is elhangozhattak.? Az
1790-I791. évi országgyűlés idején, 1790 szeptemberében részt vett
azokon a tanácskozásokon, ahol a Kancellária és a Kúria magyar
reprezentánsainak, a német államférfiakat megkerülve sikerült meg¬
egyezést létrehozniuk az uralkodó és a rendek között. E megállapodás
nyomán kerülhetett korona a király fejére, és jöhetett létre a később
sokszor idézett 1791. évi ro. torvénycikk. Az országgyűlés után
felsőbüki Nagy József volt a felelőse a kiküldött állandó bizottságok
közül a jogügyi bizottság kancelláriára beérkező jegyzőkönyvei
feldolgozásának," és még ugyanebben az évben (tehát 1791-ben) a
közjogi ügyek referense is lett, miután Pászthory Sándort fiumei kor¬
mänyzövä neveztek ki.'5 Az 1792. országgyűlés idején ugyancsak jelen
lehetett a koronatanács több ülésén is, amikor a rendek felirataira
válaszul adandó királyi leiratokat tárgyalták. A Kancellária részéről
felsőbüki Nagy József a subsidiumot és az úrbéri kérdéseket, valamint
a magyar nyelvet érintően készített resolutio-tervezeteket. Ezeken a
német nyelven folytatott üléseken a napirendet és az előterjesztéseket
ő olvasta fel."" 1794-ben, magyar részről másodmagával tagja volt
az elfogott és Bécsbe szállított jakobinusok ügyének kivizsgálására
kiküldött osztrák udvari vizsgálóbizottságnak, később pedig, a perek
alatt több alkalommal kancelláriai referense volt az ügynek."7 Tudjuk,
hogy azok közé tartozott, akik kétségbe vonták Martinovicsnak a
szervezkedést leleplező beismerő vallomásainak valóságalapját."
19 Szäntay 2014: 1172.
™ Hajdu 1982: 182.
= Malyusz 1926: 289.
5 Mälyusz 1926: 32-37.
4 Mälyusz 1926: 482.
5 Mälyusz 1926: 711.
Mälyusz 1926: 524-525. és 542.
7 Benda (szerk.) 1952: 9. és 84.
8 Benda (szerk.) 1952: 281.