Oldal 64 [64]
62 Sebők Richard
nek. 1888. február 6-án elnyerte az országbírói méltóságot, melyet
1893. november 19-én bekövetkezett haláláig viselt."
A fentiek összefoglalásaként megállapítható, hogy a felsőbüki
Nagy Pál pályafutásával azonos mintázatot mutató hét kúriai bíró
döntő többsége (hat fő) a vármegyénél kezdte hivatali pályafutását,
és e megállapítás alól csupán Almásy János kivétel. A hét vizsgált
személyből öten (Bartal György, Beöthy Imre, Platthy Mihály, Széll
Imre és Szögyény(-Marich) László) a , vármegyei kancellárián", azaz
a jegyzői hivatal valamely alsóbb pozíciójában kezdte vármegyei szol¬
gálatát, majd az aljegyzői tisztségből lépett elő főjegyzőnek — ketten
pedig (első) alispánnak is: Bartal György és Platthy Mihály. Fontos
részletnek tűnik, főként a 19. század első felében, hogy a tiszteletbeli
vármegyei hivatalok viselése is beleszámíthatott a munkatapasztalat
időtartamába, hiszen Szögyény(-Marich) László karrierjének első
állomásai kivétel nélkül tiszteletbeli megbízatások voltak. Három
bíró, Majláth György, Szögyény(-Marich) László és Beöthy Imre
viszont nem vármegyei tisztségből, hanem országos kormányszék¬
től pályázott sikeresen a Királyi Tábla valamely állásába. A Királyi
Kúrián végbement hivatalviselésről elmondható, hogy a nádori/
helytartói ítélőmesteri tisztséget követően a csoport tagjai fele-fele
arányban léptek fel a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökei közé
vagy hagyták el a Királyi Kúria szervezetét. Almásy János, Beöthy
Imre, Nagy Pál és Széll Imre a hétszemélyes táblai köznemes ülnöki
pozíciójukban fejezték be kúriai pályafutásukat, míg Bartal György,
Platthy Mihály és Szögyény(-Marich) László a Kancellária közne¬
mes tanácsosaként álltak további alkalmazásba. Egyedül Majláth
György került a Királyi Jogügyigazgatóságra, ahol a jogügyigaz¬
gató székét foglalta el, de hétévnyi szolgálat után az ő pályája is a
Kancellária köznemes tanácsosai között folytatódott. Ahogy Nagy
István, úgy Nagy Pál csoportjában is találhatunk két bírót, akinek
karrierje fényesebb a többiekénél. Az egyik Majláth György, aki
személynök és Tolna vármegye köznemes főispánja lett, míg a másik
Szögyény(-Marich) László, aki már a vizsgált korszak időhatárán
túl nyerte el a tárnokmesteri, majd az országbírói méltóságot.
A fent említett kúriai bírók — akik felsőbüki Nagy Pálhoz hasonló¬
an, személynöki ítélőmesteri állásból nádori/helytartói protonotáriusi
pozícióba léptek előre a hivatali előmenetelük során — döntő többsége
a , vármegyei kancellária" valamely jegyzői állásában kezdték pá¬
so — Vasárnapi Újság 1893. november 26. 48: 801-802; Fallenbiichl 1988: 140; Jónás
2002a: 210-211; Pälmäny 2011: 702-703.