Seite 59 [59]
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 57
kúriai bírók pályafutása emlékeztet az övére, akik felsőbüki Nagy
Pálhoz hasonlóan a személynöki ítélőmesteri állásukból közvetle¬
nül - tehát az országbírói protonotáriusi pozíciót be nem töltve — a
nádori ítélőmesteri állásba nyertek kinevezést. Az 1722 és 1848
közötti időszakot tekintve hét olyan kúriai bírót találtam, akikre
ez igaz. Közülük Almásy János és Beöthy Imre 1785 előtt, Majláth
György (Tt 1821)? a józsefi bírósági reformidőszak alatt, míg Platthy
Mihály, Széll Imre, Bartal György és Szögyény(-Marich) László
1790 után kezdte meg bírói pályafutását. Nézzük ismét a királyi
kúriai hivatalviselés előtti, a kúriai és a királyi kúriai működést
követő pályafutásukat!
Jelenleg nem rendelkezem adattal arról, hogy Almásy János a
személynöki ítélőmesteri kinevezése előtt bármilyen vármegyei tiszt¬
séget betöltött volna. Beöthy Imre Bihar vármegye aljegyzői állását
biztosan viselte, mielőtt 1771-ben a Helytartótanács titkára lett."
Majláth György (t 1821) Hont vármegye tiszteletbeli esküdtje volt
néhány hónapig, az adatok szerint nem is viselt egyéb vármegyei
hivatalt, hanem 1781-ben az óbudai kincstári uradalom ügyészi,
majd 1784-től a Királyi Jogügyigazgatóság királyi ügyészi állását
töltötte be.:" Széll Imrét 1816-ban nevezték ki Vas vármegye tiszte¬
letbeli aljegyzőjének, három évvel később szintén Vas vármegyében
már tényleges másodaljegyzőnek tették meg, 1821-ben pedig első
aljegyző lett, majd 1824-től ő látta el Vas vármegye főjegyzői felada¬
tait.5? Szôgyény(-Marich) László 1826 márciusától Pest vármegye
tiszteletbeli aljegyzője, 1829 szeptemberétől pedig Pest vármegye
tiszteletbeli főjegyzője volt 1832 augusztusáig, ahonnan a Kancellária
tiszteletbeli titkárává lépett elő.33 A fenti adatokból úgy látszik, hogy
a tiszteletbeli vármegyei tisztségek betöltése a tényleges vármegyei
hivatalokhoz hasonlóan lehetőséget adott a hivatalviselőknek, hogy
rátermettségüket bizonyítsák, és néhány év elteltével sikerrel pályáz¬
29 "A késő rendi korszakban két különböző, de apa-fiú viszonyban álló Majláth
György is kiemelkedő hivatali karriert futott be. A tanulmányban szereplő
György 1821-ben hunyt el, pályája csúcsán személynök és főispán volt. Míg
azonos nevű fia 1861-ben halt meg, aki a személynöki (1825—1831) és az or¬
szágbírói (1839—1848) méltóságot is betöltötte. (Thaisz 1821; Lonovics 1863;
Jónás 2002b.)
» MNLOLA 57 1773-1777: 80, 534; Nagy 1857-1868: II. 5; Ember 1940: 205.
st Thaisz 1821: 64; Benda (szerk.) 1952: 274.
3+ MNL OL O 56 227; Pantzél 1819: 196-197; Bors 1826: 132; Közhasznú
1826-1836; Nagy 1857-1868: X. 575.
» Vasärnapi Ujsäg 1893. november 26. 48: 801; Jönäs 2002a: 210; Pälmäny 2011:
702; Berényiné 2012: 49, 64-67. Vö.: Kiss 2016.