Oldal 58 [58]
OCR
56 Sebők Richard míg Szilassy és Dókus innen is tovább folytatta karrierjét. Szilassy a köznemes főispáni kinevezésének köszönhetően még feljebb lépett a Hétszemélyes Táblán, és a főnemes ülnöki tisztségben fejezte be eletet Es pälyäjät, mig Dökusnak az 1848-1849. évi események után is lehetősége volt bírói hivatalt vállalni. A nyolc bíró közül ketten a kúriai állásból a Kancellária köznemes tanácsosai közé kerültek. Elmondható, hogy ők ketten (Aczél István és Brunszvik Antal) kiemelkedőbb pályát futottak be csoportbéli társaiknál, míg előbbi személynök, utóbbi pedig Esztergom vármegye adminisztrátora, gróf és Bihar vármegye főispánja lett. A fentiekből úgy tűnik, hogy azok a kúriai bírók, akik mindhárom ítélőmesteri pozíciót betöltötték, döntő részben a vármegyében kezdték hivatali pályájukat, viszont a protonotáriusi állás betöltése után több különböző irányban folytathatták karrierjüket. Négyen felkerültek a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnöki székébe, ketten a Kancellária köznemes tanácsosai lettek. Egyediil Tersztyanszky János járt be felsőbüki Nagy István karrierjével szinte azonos hivatali pályafutást. A későbbi kutatásoknak kell majd kiderítenie, hogy a felsőbüki Nagy Istvánra és Tersztyánszky Jánosra jellemző hivatali előmenetel csak a r8. század első felében, vagy az egész késő rendi korszakban érvényesnek tekinthető-e azon kúriai bírók esetében, akik pályájának csúcsát az alnádori hivatal jelentette. FELSŐBÜKI NAGY PÁL, A HÉTSZEMÉLYES IÁBLA KÖZNEMES ÜLNÖKE Felsőbüki Nagy Pál a hivatali pályafutását Sopron vármegye aljegyzőjeként kezdte 1738-ban, majd hét esztendővel később a megye főjegyzői állásába lépett elő. Ezt a hivatalt nem sokáig viselte, ugyanis 1746-ban már Sopron vármegye alispáni tisztségét töltötte be. Felsőbüki Nagy Pál néhány év után kiemelkedett a vármegyei közegből, és 1748-ban kinevezték a Királyi Tábla személynöki ítélőmesterének. Közel másfél évtizednyi szolgálatot követően — az országbírói protonotáriusi pozíciót kihagyva — nádori ítélőmesterré tették meg. Ebből az állásából is néhány éven belül továbblépett, és a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökeinek sorába nevezték ki, mely hivatalt 1776-ban bekövetkezett haláláig viselte." Lássuk, mely 27 Dominkovits 2015: 429. 2 — Sebők 2017: 49.
