Oldal 58 [58]
56 Sebők Richard
míg Szilassy és Dókus innen is tovább folytatta karrierjét. Szilassy
a köznemes főispáni kinevezésének köszönhetően még feljebb lépett
a Hétszemélyes Táblán, és a főnemes ülnöki tisztségben fejezte be
eletet Es pälyäjät, mig Dökusnak az 1848-1849. évi események után
is lehetősége volt bírói hivatalt vállalni. A nyolc bíró közül ketten
a kúriai állásból a Kancellária köznemes tanácsosai közé kerültek.
Elmondható, hogy ők ketten (Aczél István és Brunszvik Antal)
kiemelkedőbb pályát futottak be csoportbéli társaiknál, míg előbbi
személynök, utóbbi pedig Esztergom vármegye adminisztrátora, gróf
és Bihar vármegye főispánja lett.
A fentiekből úgy tűnik, hogy azok a kúriai bírók, akik mindhá¬
rom ítélőmesteri pozíciót betöltötték, döntő részben a vármegyében
kezdték hivatali pályájukat, viszont a protonotáriusi állás betöltése
után több különböző irányban folytathatták karrierjüket. Négyen
felkerültek a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnöki székébe, ketten
a Kancellária köznemes tanácsosai lettek. Egyediil Tersztyanszky
János járt be felsőbüki Nagy István karrierjével szinte azonos hivatali
pályafutást. A későbbi kutatásoknak kell majd kiderítenie, hogy a
felsőbüki Nagy Istvánra és Tersztyánszky Jánosra jellemző hivatali
előmenetel csak a r8. század első felében, vagy az egész késő rendi
korszakban érvényesnek tekinthető-e azon kúriai bírók esetében,
akik pályájának csúcsát az alnádori hivatal jelentette.
FELSŐBÜKI NAGY PÁL, A HÉTSZEMÉLYES IÁBLA
KÖZNEMES ÜLNÖKE
Felsőbüki Nagy Pál a hivatali pályafutását Sopron vármegye al¬
jegyzőjeként kezdte 1738-ban, majd hét esztendővel később a me¬
gye főjegyzői állásába lépett elő. Ezt a hivatalt nem sokáig viselte,
ugyanis 1746-ban már Sopron vármegye alispáni tisztségét töltötte
be. Felsőbüki Nagy Pál néhány év után kiemelkedett a vármegyei
közegből, és 1748-ban kinevezték a Királyi Tábla személynöki
ítélőmesterének. Közel másfél évtizednyi szolgálatot követően — az
országbírói protonotáriusi pozíciót kihagyva — nádori ítélőmesterré
tették meg. Ebből az állásából is néhány éven belül továbblépett,
és a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökeinek sorába nevezték ki,
mely hivatalt 1776-ban bekövetkezett haláláig viselte." Lássuk, mely
27 Dominkovits 2015: 429.
2 — Sebők 2017: 49.