Seite 57 [57]
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 55
1806 nyarán, ? majd két év elteltével rábízták a személynöki hiva¬
talt,-* melyet azonban az 1808. évi országgyűlésen nem sikerült az
uralkodói elvárásoknak megfelelően betölteni.:5 A négy itt vizsgált
bíró közül Brunszvik Antal futotta be a legfényesebb karriert, aki —
Aczélhoz hasonlóan - a nádori ítélőmesteri állása után a Kancellária
köznemes tanácsosa lett 1762-ben, és itt mintegy 13 évig szolgált,
1769-től Esztergom vármegye adminisztrátori teendőit is ellátta,
majd 1775. október 7-én grófi rangemelésben részesült. Életének
utolsó éveiben Bihar vármegye főispáni székét is elfoglalhatta.?"
A fentieket összefoglalva elmondható, hogy felsöbüki Nagy Ist¬
ván és Tersztyánszky János pályafutása közel azonos. Mindketten
vállaltak vármegyei és városi vezető tisztséget, a Királyi Táblára
kerülésük után végigjárták az ítélőmesteri hierarchiát, és karrierjük
csúcsát az alnádori tisztség betöltése jelentette. Felsőbüki Nagy István
lemondott erről az állásról, míg Tersztyánszky haláláig viselte. Tehát
azt mondhatjuk, hogy ők ketten nagyon hasonló, a 18. század első
felére jellemző hivatali utat jártak be. A csoportból ketten (Brunszvik
Antal és Péchy Gábor) első jelentős állásukat nem a vármegyénél,
hanem előbbi a Helytartótanácsnál, míg utóbbi a Tiszán Inneni
Kerületi Táblánál kezdte. A csoport háromnegyede vármegyei vagy
vármegyei és városi kötődéssel rendelkezett, de az idő előrehaladtával
a — jelenlegi adatok alapján — a városi hivatali szerepvállalás el¬
tűnt, megerősödött a vármegyei tisztségek jelentősége, közülük
is kiemelkedett a központi, írásbeli és jogi elfoglaltságokkal járó
hivataloké, úgymint a főjegyzői, a főügyészi és az alispáni pozíció.
Mivel az ítélőmesteri hierarchia minden állomásának betöltése volt
a csoportképzés elve, ezért a kúriai hivatalviselés értékelése szem¬
pontjából az az érdekes számunkra, hogy milyen állások vállalása
jellemző az elemzett nyolc személyre az ítélőmesteri éveiket követően.
Így elmondható, hogy a nyolc bíróból hat fő megmaradt a Királyi
Kúriai keretein belül. Felsőbüki Nagy István és Tersztyánszky János
karrierjének végét — ahogy utaltam már erre — az alnádori tisztség
jelentette. Szilassy József, Dókus László, Péchy Gábor és Melczer
László a felsőbb fórum, a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökeinek
sorába emelkedett. A két utóbbi bíró haláláig viselte ezt az állást,
3 MNL OL A 79 1; Benda (szerk.) 1952: 273.
4 MNL OL A 79 t; Benda (szerk.) 1952: 273; Fallenbüchl 1988: 108.
z5 Szijartd 2005: 158.
» MNL OLA 57 1773-1777: 178; MNL OLA 79 5; Nagy 1857-1868: II. 241;
Fallenbüchl: 1994 70, 76; Czeke 1935: 8; Nagy 2019: 1110, 1116, 1118-1119.