Page 54 [54]
OCR
52 Sebok Richard Sopron vármegye alispánjaként találkozhatunk nevével. 1693-ban a személynöki ítélőmesteri állást töltötte be, melyet 1699-ben az országbírói ítélőmesteri pozícióra cserélt. 1715-től 1720-ig nádori ítélőmester volt, majd 1720. október 13-án alnádorként említették. Utóbbi tisztségét 1724-ig viselte.; Felsőbüki Nagy István bírói karrierje során az ítélőmesteri ranglétra mindhárom állomását végigjárta, ezt a jelenséget Szijártó M. István a 18. századi diétákról szóló kötetében úgy értékelte, hogy , Nagy István pályafutása (személynöki, majd országbírói, azután nádori ítélőmester) nyílt cáfolata a [...] a familiaritás tételének: ezek a protonotáriusi megbízatások ekkor már csak egy hierarchia lépcsőfokai voltak, s nem kötődtek közvetlenül valamely patrónushoz." Itt azonban nem a familiáris kapcsolatok változását szeretném vizsgálni, hanem azt, hogy a késő rendi korszakban milyen gyakran fordult elő a Királyi Táblán a felsőbüki Nagy István karrierjére jellemző helyzet: mindhárom ítélőmesteri állás betöltése egymás után. A teljes vizsgált korszakban felsőbüki Nagy Istvánon kívül hét kúriai bíró járta végig a teljes ítélőmesteri hierarchiát: Aczél István, Brunszvik Antal, Dókus László, Melczer László, Péchy Gábor, Szilassy József és Tersztyánszky János. Tisztségviselésük időbeni megoszlása rendkívül kiegyenlített. Tersztyánszky János, Brunszvik Antal és Péchy Gábor II. József bírósági reformját megelőzően, míg Melczer László, Szilassy József és Dókus László a józsefi bírósági rendszer megszüntetése után került a Királyi Táblára ítélőmesteri állásba, Aczél István pedig a két korszak közötti átmenetet képviselte azzal, hogy 1786-ban a Fellebbviteli Tábla (a józsefi rendszerben ez volt az alsóbb fokú bírósági fórum neve) tanácsosaként kezdte pályáját a Királyi Kúrián. A fent nevezett hét személy hivatalviselését három időmetszetben fogom elemezni: a Királyi Kúriára kerülésük előtti, a Királyi Kúrián véghez vitt, és a Királyi Kúria után betöltött tisztségeik szerint. Tersztyánszky János 1721 és 1734 között közel másfél évtizeden keresztül volt Esztergom város ügyésze, és 1722-től 1726-ig Esztergom város szenátoraként is tevékenykedett. Némiképp meglepő viszont az, hogy a városi ügyészi feladatai mellett aktívan részt vállalt a vármegyei adminisztrációban is, ugyanis 1724-ben Esztergom vármegye aljegyzői, majd pontosabb dátum nélkül Esztergom vármegye 3 Heckenast 2005: 297. 4 Szijart6 2005: 160. 5 A témában lásd Szemethy Tamás tanulmányát ebben a kötetben.
