Page 42 [42]
OCR
40 Szemethy Tamds született, Mikl6s,”* aki 1804. januär 5-én vezérôrnagyként magyar grôfi cimet nyert. A Révayak leszármazását átnézve valószínűsíthető, hogy Farkas Sándor őt nevezte meg a felsőbüki Nagyok bárói diplomája őrzőjeként, ugyanakkor megfogalmazása félrevezető, mivel úgy tűnhet belőle, hogy Révay Miklós a kötet 1887-es megjelenésekor még élt, holott ekkor már több mint hatvan éve, 1825. március IT-én Pozsonyban meghalt. Miklósnak, bár háromszor házasodott," úgy tűnik, csak egy lánya született, aki egy Skerlecz báróhoz ment nőül, és akiben a Révayak Miklóstól eredő grófi ága kihalt.5 Ezek után Martonfa visszakerült a felsőbüki Nagy családhoz," így jó eséllyel az itt őrzött iratoknak is hozzájuk kellett volna kerülniük 1887-re. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy ha lett volna ilyen irat, akkor azt felsőbüki Nagy István valamelyik fia őrizte volna meg, például Lajos, akinek a 19. század végéig egészen biztosan voltak élő leszármazottjai," és akinek István kitüntetett figyelmet szentelt 1735-ös végrendeletében." Másrészt azonban az is igaz, hogy önmagában az a tény, hogy felsőbüki Nagy István bárói diplomáját hiába keressük a Királyi Könyvekben, még nem perdöntő, mert nem minden esetben kerültek be ide a főnemesi oklevelek, Éble Gábor, aki a Dessewffy család monográfusa volt, azt írta például Dessewffy Sámuel 1756-os bárói diplomájával kapcsolatban, hogy látta az oklevelet," amelynek azonban a Kancellária átirati jegyzőkönyveiben - vagyis a Királyi Könyvekben - nincs nyoma. Ugyanakkor Dessewffy Sámuel 1775-ben grófi rangemelésben részesült, és ez pedig már a Királyi Könyvekbe is bekerült. Grófi oklevele bevezetőjében pedig egyértelműen utalnak arra, hogy Sámuel báróként részesült az uralkodó kegyben,®° bäröi címét tehát a bécsi udvar is elismerte. Felsőbüki Nagy István szempontjából azonban mégsem tekinthető egyértelműen jogos párhuzamnak Dessewffy Sámuel bárói címe, hiszen míg ő ezt valószínűleg kihirdette, majd használta, környezete tudomással bírt róla, és a központi hivatalok is elismerték. Felsőbüki Nagy István 7 Nagy 1987: IX. Révay. VIII. leszármazási tábla. 75 MNL OLA 57 MKLLR 61. 225-230. #4. Väsärhelyi-Szluha 2005-2013: I. 29. 7 Nagy 1987: IX. Révay. VIII. lesz4rmazasi tabla. 7° Borovszky 1896-1914: Vas. Pälfa-Märtonfa. 7 Szluha 1998: felsöbüki Nagy. II. leszármazási tábla. 7% MNL SML IV. 35 4. csomé. A vegrendelettel kapcsolatos elemzest läsd jelen kötet Nagy János által hetedik írt fejezetében. 79 Eble 1903: 147. 50 MNL OL A 57 MKL LR 50. 168-170.
