Seite 42 [42]
40 Szemethy Tamds
született, Mikl6s,”* aki 1804. januär 5-én vezérôrnagyként magyar
grôfi cimet nyert. A Révayak leszármazását átnézve valószínűsít¬
hető, hogy Farkas Sándor őt nevezte meg a felsőbüki Nagyok bárói
diplomája őrzőjeként, ugyanakkor megfogalmazása félrevezető, mivel
úgy tűnhet belőle, hogy Révay Miklós a kötet 1887-es megjelenésekor
még élt, holott ekkor már több mint hatvan éve, 1825. március IT-én
Pozsonyban meghalt. Miklósnak, bár háromszor házasodott," úgy
tűnik, csak egy lánya született, aki egy Skerlecz báróhoz ment nőül,
és akiben a Révayak Miklóstól eredő grófi ága kihalt.5 Ezek után
Martonfa visszakerült a felsőbüki Nagy családhoz," így jó eséllyel
az itt őrzött iratoknak is hozzájuk kellett volna kerülniük 1887-re.
Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy ha lett volna ilyen irat,
akkor azt felsőbüki Nagy István valamelyik fia őrizte volna meg,
például Lajos, akinek a 19. század végéig egészen biztosan voltak
élő leszármazottjai," és akinek István kitüntetett figyelmet szentelt
1735-ös végrendeletében." Másrészt azonban az is igaz, hogy önma¬
gában az a tény, hogy felsőbüki Nagy István bárói diplomáját hiába
keressük a Királyi Könyvekben, még nem perdöntő, mert nem minden
esetben kerültek be ide a főnemesi oklevelek, Éble Gábor, aki a Des¬
sewffy család monográfusa volt, azt írta például Dessewffy Sámuel
1756-os bárói diplomájával kapcsolatban, hogy látta az oklevelet,"
amelynek azonban a Kancellária átirati jegyzőkönyveiben - vagyis a
Királyi Könyvekben - nincs nyoma. Ugyanakkor Dessewffy Sámuel
1775-ben grófi rangemelésben részesült, és ez pedig már a Királyi
Könyvekbe is bekerült. Grófi oklevele bevezetőjében pedig egyér¬
telműen utalnak arra, hogy Sámuel báróként részesült az uralkodó
kegyben,®° bäröi címét tehát a bécsi udvar is elismerte. Felsőbüki
Nagy István szempontjából azonban mégsem tekinthető egyértelműen
jogos párhuzamnak Dessewffy Sámuel bárói címe, hiszen míg ő ezt
valószínűleg kihirdette, majd használta, környezete tudomással bírt
róla, és a központi hivatalok is elismerték. Felsőbüki Nagy István
7 Nagy 1987: IX. Révay. VIII. leszármazási tábla.
75 MNL OLA 57 MKLLR 61. 225-230.
#4. Väsärhelyi-Szluha 2005-2013: I. 29.
7 Nagy 1987: IX. Révay. VIII. lesz4rmazasi tabla.
7° Borovszky 1896-1914: Vas. Pälfa-Märtonfa.
7 Szluha 1998: felsöbüki Nagy. II. leszármazási tábla.
7% MNL SML IV. 35 4. csomé. A vegrendelettel kapcsolatos elemzest läsd jelen
kötet Nagy János által hetedik írt fejezetében.
79 Eble 1903: 147.
50 MNL OL A 57 MKL LR 50. 168-170.