Page 41 [41]
OCR
Felsőbüki Nagy István társadalmi mozgástere 39 68 69 70 71 A korszakban főnemesi címet nyert új arisztokraták megítélése a kortársi és a későbbi történészi vélemények szerint is meglehetősen rossz volt. Bár a köznemesként az újonnan felemeltekre tekintők között bizonnyal volt némi irigység is. Ezzel együtt érdemes figyelembe venni, hogy a köznemesi mentalitásban a „megyetartö urak” közötti stabil pozíció és presztízs bizonyos famíliák esetében akár az udvarban vagy a főnemesség körében való bárói vagy grófi címmel járó előnyöknél is többet jelenthetett. Az új arisztokratákra vonatkozó negatív vélekedést lásd: Grünwald 1910: 64.; Weis 1930: 137-138.; Fekete Nagy 1933: 20-21.; Wellmann 1941; Acsädy 1944: 353.; Barta 1984: 152.; R. Värkonyi 1989: 132.; Vörös 1989: 682., 716.; H. Balazs 1989: 897-898.; Barta 2000: 38-39.; Poör 2009: 72., Bäröczy 1936: 45. Ismert még a fertálymágnásság fogalma is, melyet részben gúnyból részben vélhetően irigységből használhattak a köznemesek a főnemesség körébe törekvő személyekre. Róluk Pulszky Ferenc így írt 1884-ben kiadott visszaemlékezésében: , De a nemesség nemcsak lefelé, hanem fölfelé is elzárkózott, a ki mágnásokkal sokat társalkodott, aranykulcsot kapott, vagy mágnásleányt vett el, azt fertálymágnásnak csúfolták: szóval a társaság élesen el volt különítve különböző osztályokra, melyek egymással érintkeztek, de soha egészen össze nem olvadtak." (Pulszky 1884: I. 36.) Mocsáry Lajos a magyar társaséletről írt 1855-ös munkájában úgy fogalmaz, hogy nem szükséges definiálni, hogy kik tekinthetők fertálymágnásnak, úgyis mindenki tudja. Mint írja, elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez a nemesi csoport közvetítő lehet a táblabírák (vagyis a jómódú megyei hivatalviselő nemesség) és a főrendek között, valójában azonban a köznemesség jobban idegenkedett tőlük, mint a valódi mágnásoktól. (Mocsáry 1855: 97.) Tóth Sándor a Sáros vármegyéről írt monográfiájában a korabeli megyei nemesi mentalitásról azt írja, hogy a társadalmi felfogás középkori, tisztes úrnak a földbirtokos köznemes számított, aki bivatalt nem viselt, a főnemesi kaszt" felé nem törekedett. A fertálymágnások fogalma nála is a korábban idézettek szerinti negatív jelentéssel szerepel. (Tóth 1912: III. 17.) A szűkebb értelemben vett Magyarországon kívül is használatban volt ez a fogalom. Erdélyben azonban Pál Judit szerint nem számított olyan gúnynévnek, mint az előbb említett esetekben, mivel itt a fertálymágnások valóban közel álltak a valódi mágnásokhoz. (Pál 2009: 88.) Farkas 1887: 355. Nagy 1987: IX. Révay. VIII. leszármazási tábla. Szluha 1998: felsőbüki Nagy. I. leszármazási tábla. Martonfa vagy Martonfalva ma Kemenespálfa település része Vas megyében. (Gyalay 1997: II. 890.)
