Oldal 41 [41]
Felsőbüki Nagy István társadalmi mozgástere 39
68
69
70
71
A korszakban főnemesi címet nyert új arisztokraták megítélése a kortársi és a
későbbi történészi vélemények szerint is meglehetősen rossz volt. Bár a közne¬
mesként az újonnan felemeltekre tekintők között bizonnyal volt némi irigység
is. Ezzel együtt érdemes figyelembe venni, hogy a köznemesi mentalitásban a
„megyetartö urak” közötti stabil pozíció és presztízs bizonyos famíliák esetében
akár az udvarban vagy a főnemesség körében való bárói vagy grófi címmel járó
előnyöknél is többet jelenthetett. Az új arisztokratákra vonatkozó negatív véleke¬
dést lásd: Grünwald 1910: 64.; Weis 1930: 137-138.; Fekete Nagy 1933: 20-21.;
Wellmann 1941; Acsädy 1944: 353.; Barta 1984: 152.; R. Värkonyi 1989: 132.;
Vörös 1989: 682., 716.; H. Balazs 1989: 897-898.; Barta 2000: 38-39.; Poör
2009: 72., Bäröczy 1936: 45. Ismert még a fertálymágnásság fogalma is, melyet
részben gúnyból részben vélhetően irigységből használhattak a köznemesek a
főnemesség körébe törekvő személyekre. Róluk Pulszky Ferenc így írt 1884-ben
kiadott visszaemlékezésében: , De a nemesség nemcsak lefelé, hanem fölfelé is
elzárkózott, a ki mágnásokkal sokat társalkodott, aranykulcsot kapott, vagy
mágnásleányt vett el, azt fertálymágnásnak csúfolták: szóval a társaság élesen
el volt különítve különböző osztályokra, melyek egymással érintkeztek, de soha
egészen össze nem olvadtak." (Pulszky 1884: I. 36.) Mocsáry Lajos a magyar
társaséletről írt 1855-ös munkájában úgy fogalmaz, hogy nem szükséges defini¬
álni, hogy kik tekinthetők fertálymágnásnak, úgyis mindenki tudja. Mint írja,
elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez a nemesi csoport közvetítő lehet a táblabírák
(vagyis a jómódú megyei hivatalviselő nemesség) és a főrendek között, valójában
azonban a köznemesség jobban idegenkedett tőlük, mint a valódi mágnásoktól.
(Mocsáry 1855: 97.) Tóth Sándor a Sáros vármegyéről írt monográfiájában
a korabeli megyei nemesi mentalitásról azt írja, hogy a társadalmi felfogás
középkori, tisztes úrnak a földbirtokos köznemes számított, aki bivatalt nem
viselt, a főnemesi kaszt" felé nem törekedett. A fertálymágnások fogalma
nála is a korábban idézettek szerinti negatív jelentéssel szerepel. (Tóth 1912:
III. 17.) A szűkebb értelemben vett Magyarországon kívül is használatban volt
ez a fogalom. Erdélyben azonban Pál Judit szerint nem számított olyan gúny¬
névnek, mint az előbb említett esetekben, mivel itt a fertálymágnások valóban
közel álltak a valódi mágnásokhoz. (Pál 2009: 88.)
Farkas 1887: 355.
Nagy 1987: IX. Révay. VIII. leszármazási tábla.
Szluha 1998: felsőbüki Nagy. I. leszármazási tábla. Martonfa vagy Martonfalva
ma Kemenespálfa település része Vas megyében. (Gyalay 1997: II. 890.)