lekvője lett. A megyei rendek fölötti dominanciája nemcsak a rendi
korszak egészét, de még a polgári korszakot is jellemezte 1945-ig5
Az Esterházy család kora újkori felemelkedése egyértelműen
Pozsony vármegyéhez kötődik, ugyanis a család e megye bene
possessionatus nemességéhez tartozott. Az Esterházy család szoros
rokonsági kapcsolatban állt az ugyancsak e vármegyéhez kötődő
Illésházyakkal. A család felemelkedése Esterházy Ferenc Pozsony
vármegyei alispán pályajától indul. A tehetséges, feltörekvő Esterházy
Miklös (1583-1645) 1612-ben feleségül vette Dersffy Orsolyát, a felső¬
magyarországi mágnás, Mágóchy Ferenc özvegyét. E házasság révén
szerezte meg azt a vagyont és birtokállományt, amely társadalmi
felemelkedésének az alapját jelentette. Az udvarhű Esterházy Miklós
birtokközpontját kiváló érzékkel Munkácsról az összetett Habsburg
állam központjának és székvárosának, Bécsnek a közelébe helyezte át,
és fekvőbirtokainak törzse az oszmán megszállást döntően kikerülő
Sopron vármegye lett. A család alig több mint két generációnyi idő
alatt zálog-, majd örökjogon uradalmak sorát szerezte meg, és ez
által a század végére Sopron vármegye legnagyobb birtokosává vált.
E folyamat szimbolikus megjelenítése, és egyben az Esterházy család
tudatos hatalmi reprezentációjának része volt a megyecímer átala¬
kítása. Ez a legfőbb rendi méltóságot a nádori hivatalt is megszerző
Esterházy Pál időszakában és feltételezhetően az ő kezdeményezésére
valósult meg. A 16. századi határvármegyét szimbolizáló páncélos,
kardos vitéz a következő évszázadra az Esterházy család birodalmi
hercegi címerét tartó páncélos, kardos vitézzé alakult át
A hercegi család megyei rendek feletti uralmát kitűnően illuszt¬
rálják a 18. századi megyei közgyűlésekről fennmaradt, a résztvevő
rendek névsorát tartalmazó névsorok. Az örökös főispáni hivatalt
viselő család gyakran nem a család fejével, hanem egy általa meg¬
bízott családtaggal képviseltette magát a köz- és részgyűléseken.
Ugyanakkor a személyes jelenlét mellett a birtokkormányzat meg¬
határozó tisztségviselőinek egy-három fős képviselete biztosította
a főúri család kontrollját a vármegye rendjei felett.
Sopron vármegye 17. század végi nemesi társadalmát leginkább a
nemrég előkerült 1674. évi, a vármegye főnemeseiről, nemességéről
és szabad királyi városairól összeállított jegyzék (catbalogus) mutatja