Page 19 [19]
OCR
A forrásvidék, avagy adatok és vázlat a kora újkori Sopron vármegye... 17 harmadát, miképpen ezt az 1574. évi adóösszeírások mutatják, csak akkor már a következő főúri generáció, Nádasdy II. Ferenc tartotta kezében a familiárisi függés szálait. A domináns világi arisztokrata család mellett a vármegye többi nagybirtokos családját kevésbé kutatták. Közülük a legjelentősebb az Oláh-Császár család volt. Ők döntően a vármegye nyugati részében rendelkeztek fekvőbirtokokkal (példaul a lanzsér-lakompaki uradalommal). Ez a család 1574-ben a vármegye adózó portáinak 17%-ât birtokolta, de még így is alig több mint a fele volt birtoknagyságuk a Nádasdyak birtokállományának. Hasonlóképpen ezt a változatlannak tűnő struktúrát mutatják a 16. század végén keletkezett portaösszeírások és az 1597. évi conscriptio is.4 A vármegye birtokszerkezetének sajátos vonását, hogy Sopron szabad királyi város szisztematikus birtoképítés révén, azaz uralkodói adományok és vásárlások segítségével a 12—16. század során egy nyolc, döntően szomszédos faluból álló, területileg egységes uradalmat (Stadtherrscbaft) szerzett és szervezett meg, amely révén a város a vármegye egyik nagybirtokosává vált. Ez a speciális uradalom 1574-ben a 92 adózó portával már a törvényhatóság adóegységeinek 8,6%-ät birtokolta. Ezzel az uradalommal, és birtokaránnyal Sopron szabad királyi város megelőzte a győri püspököt, aki ekkor csak 76 portával a megyei portaszám 7,19o-ával rendelkezett. A 16. század ezen szakaszában a harmadik legnagyobb birtokos az enyingi Török család volt, amely döntően a Rábaközben koncentrálódó birtokaival (Veszkény, Farád, Csorna, Egyed) összesen 4T,5 adózó portával rendelkezett, ami csupán 3, 999-os részarányt jelentett. A 17. század gyökeres változást hozott nemcsak a megye birtokviszonyaiban, de az arisztokrácia megyei rendek feletti uralmában, azaz a lokális hatalmi, uralmi viszonyrendszer teljességében is. A térségben egy új, egy minden eddiginél dinamikusabb karriert, és ezzel párhuzamosan birtokkoncentrációt megvalósító család tűnik fel. Ez pedig az Esterházy család, amely jó házasságai révén egy generáción belül immáron nemcsak a vármegyében, de a tágabb dunántúli térségben, sőt országosan is a magyar arisztokrácia meghatározó, majd vezető családjává vált. A 17. századot átívelő birtokszerzése révén, illetve a 17-18. század fordulóján az örökös főispáni címet megszerezve Sopron vármegye domináns birtokosa és első számú politikai cse4 — Sopron vármegye 16. századi birtokos társadalmára és annak forrásaira: Dominkovits 1999.
