Seite 17 [17]
1. FEJEZET
A FORRÁSVIDÉK, AVAGY ADATOK ÉS VÁZLAT
A KORA ÚJKORI SOPRON VARMEGYE 16-17.
SZAZADI NEMESI TARSADALMAHOZ, A MEGYEI
NEMESSEG FELEMELKEDESENEK UTJAIHOZ
Dominkovits Péter
ORCID: 0009-0008-2874-5262
Sopron vármegye a Nyugat-Dunántúl közepes méretű törvényható¬
sága, amelynek 1526-1848 közötti birtokostársadalmát, miképpen a
Mohács előtti birtokszerkezetét is a nagybirtok és a nemesi kisbirtok
kettőssége jellemezte. A Magyar Királyság és az osztrák hercegsé¬
gek közötti középkori eredetű, a Szent Korona tulajdonlását illető
dinasztikus konfliktusok miatt a történeti vármegye nyugati területe
a 17. század derekáig Habsburg koronazálog volt. E területeket a
17. század derekáig nem érintették az állami adóösszeírások, és az
itt fekvő uradalmak csak a 17. század első felében kerültek vissza a
Magyar Királysághoz."
A Mohács utáni képet mind országos, mind lokális (azaz me¬
gyei) viszonylatban legjobban a korabeli ún. dikális adóösszeírások
(conscriptiones dicales) bemutatásával tudjuk felvázolni. A forrásokat
közzétevő és elemző Maksay Ferenc a nagybirtokot Too és 1000 por¬
ta közé helyezte, míg a jómódú középbirtokot 10 jobbágyportában
vagy e fölött határozta meg. Az ezen birtoknagyság alatti birtokokat
pedig a nemesi kisbirtok kategóriájába sorolta.?
Elemzései alapján a 16. század derekán a Sopron vármegyei job¬
bágyporták 63,599-a hét nagybirtokos tulajdonában volt. Közülük
a legjelentősebb birtokos Nádasdy Tamás országbíró volt, aki I554¬
ben a nádor hivatalára is megválasztottak. A másik két legnagyobb
birtokos az indigena Teuffel Erasmus és az enyingi Török család
volt. A vármegye birtokszerkezetét ekkor is a szűk középbirtokos¬
ság jellemezte, amelynek tagjai az adózó porták mindössze 2090-át
birtokolták. A tíz középbirtokból hét világi magánbirtokosé (pl.
Míg az osztrák történetírás nemzedékek során foglalkozott e problémakörrel,
a hazai történetkutatásban ez Bariska István nevéhez kötődik. (Bariska 2007.)
> Maksay 1990. A kézikönyvnek évtizedekkel korábban napvilágot látott egy
Sopron megyére fókuszáló tanulmányváltozata is: Maksay 1979.