Oldal 12 [12]
OCR
IO A felsőbüki Nagyok évszázada A következő két fejezet hivataltörténeti jellegű: Sebők Richárd azt vizsgálja felsőbüki Nagy István alnádor, felsőbüki Nagy Pál septemvir és felsőbüki Nagy József személynök pályafutása kapcsán A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban címmel, milyen lehetőségeket kínált a legmagasabb bírói hivatalok betöltése a társadalmi mobilitásra a 18. században. Vámos András fejezete pedig (A kancelláriai hivatalviselés mint a siker jele. Felsőbüki Nagy József és a köznemesi hivatali elit 18. századi felemelkedése) abból indul ki, milyen nagy volt felsőbüki Nagy József bécsi, a Magyar Udvari Kancellárián folytatott hivatalviselésének szerepe személynöki kinevezésében, majd általában véve igazolja, hogy a többféle központi királyi hivatal közül a Kancellária hivatalainak betöltése kiemelt jelentőségű volt, ezek bizalmi pozícióknak számítottak, mert itt — szemben a többi központi királyi hivatallal — érdemi politikai döntéselőkészítő munka is zajlott. Felsőbüki Nagy Pál pályafutását és az 1751. és 1764-1765. évi országgyűlést vizsgálva Nagy János az ötödik fejezetben (Az országgyűlési szereplés mint ugródeszka? Felsőbüki Nagy Pál (1704-1776) karrierje) bemutatja a diétai szereplés meghatározó fontosságát abban a tekintetben, hogy az országgyűlésen akár kormánypárti, akár ellenzéki szerepben megmutathatta valaki tehetségét és alkalmasságát, majd jó eséllyel kapott a diéta végeztével vezető országos hivatali állást vagy bírói méltóságot. Felsőbüki Nagy Pál előmenetelét is láthatóan előre mozdította szereplése az 1751. és 1764—I765. évi országgyűlésen ítélőmesterként. A hatodik és a hetedik fejezet középpontjában a család áll. Szemethy Tamás bemutatja, milyen jelentős szerepet játszott a házasodás, illetve a feleségek és a feleségeken keresztül szerzett rokonság egy-egy család 18. századi felemelkedésében. A sógorsági kapcsolatok, úgy látszik, a vérségieknél nem kevésbé voltak meghatározó fontosságúak a társadalmi előmenetel tekintetében (Keresd a nőt! A felsőbüki Nagy család házasodási stratégiája). Felsőbüki Nagy István alnádor végrendeletében a második házasságból származó gyermekeit egyértelműen preferálta az első házasságból származókkal szemben. Nemcsak itt találhatjuk nyomát ilyen ellentétnek: a nemesi családokon belül gyakran fedezhetjük fel nemcsak az együttműködésnek, hanem a rivalizálásnak, néha egyenesen az ellenségességnek a jeleit. A nemesi családot ugyanis a közös örökség ténye és reménye tartotta össze, és ez tagjait könnyen szembe is fordíthatta egymással. Ezt a helyzetet tárgyalja egyéb példákat bevonva Nagy János a hetedik
