Seite 377 [377]
ről az oldalról" tekint a halálra. A lelkész egyik legsajátosabb feladata a haldoklók és
gyászolók bátorítása, vigasztalása azzal a jó hírrel, amelyik túlmutat a földi életen:
az evangéliummal. Ennek a sajátos lelkészi feladatnak nagy szakirodalma van," ám
a haldoklásnak ebben a dolgozatban bemutatott, módszeresen vizsgált lelki élmé¬
nyeit annak ellenére sem említi az általam ismert szakirodalom, hogy bizonyítottan
nagy vigasztaló hatásuk van. Erről lesz szó a következőkben.
A meghalás és haldoklás az élet része.
, Épp azért, mert a halált az életben haljuk, a folytonos elengedésben és búcsúzás¬
ban [...], míg végül az élet végén, a halál torkába jutunk úgyis, ezért az egész életünk
haldoklás, és az, amit halálnak nevezünk, tulajdonképpen csak a halál vége — és csak
tőlünk függ, hogy az egész életen át tartó meghalásnak a halála a második halál lesz-e,
vagy pedig a halal megöldöklése és az élet diadala"
Ahogyan belépünk ebbe az életbe, és a belépés (születés) után még , keressük a
helyünket" ebben a világban, éveken át szokunk bele az anyag börtönébe, a tér és
idő foglyaiként lehúzandó penzumba, úgy az életből való távozás, a meghalásra
felkészítő betegségek és különösen a haldoklás hosszabb-rövidebb időszaka a távo¬
zás-szabadulás előkészítése. És ahogyan a gyerekkor az intenzív tanulás időszaka,
úgy a terminális szakaszba lépett betegség is a személyiségfejlődés, célfelismerés
különleges lehetősége." Hitünk szerint nem a semmiből jöttünk és a semmibe tű¬
nünk. Jézus Krisztus úgy távozott az anyag börtönéből, hogy biztatott bennünket:
helyet készít nekünk, hogy ott legyünk, ahol ő van. A rá feltekintő latrot pedig így
vigasztalta: ,...még ma velem leszel a Paradicsomban! Ezek a jézusi kijelentések
hitünknek, viläg- es emberk&pünknek conditio sine qua nonjai: ha ezeket nem
vesszük komolyan, nem vesszük igaznak, és nem ebben az igazságban keressük az
életerőt, akkor Krisztust nem vesszük komolyan, és nem az ő megfellebbezhetetlen
tanításán tájékozódunk.
Az a társadalmi környezet, amelyben már nagyapáink és apáink is felnőttek,
a csak anyagot és energiát ismerő kauzalitás és a minden lelki folyamatot pusz¬
3 A sok közül csak egyet említve: WINTER 1976.
* RAHNER 1958, 76. 0.
> „Lebensfrische” in Todesnahe — Matthias Girke im Gespräch. Thanatos TV, https://youtu.be/Sc]mh¬
7Fvuo. (Megtekintes: 2024. märcius 18.)