Oldal 372 [372]
legyen megkonstruálni önmagában egy véleményt, álláspontot, amely az adott élet¬
szakaszban számára értelmezhető, és amely akár később alapot is teremthet arra,
hogy gondolkodásában konceptuális váltás is bekövetkezhessen.
Az imént felvázolt pedagógiai út az etikai témák tárgyalása közben is inspiráló
erővel bírhat, mert nem a tudásátadást tűzi ki egyedüli célként, hanem a meglévő
tudásra építést és az új elméletekre való nyitottságot. Ezáltal az egyénben zajlik le a
konstrukció, amely végeredményben rendkívül személyes folyamat. A konstruktív
pedagógia nehezen tud sikert elérni, ha időhöz, teljesítményhez vagy számonké¬
réshez van kötve. Igényli a szabadságot arra, hogy az egyénben lejátszódó tanulási
folyamatok és főként az általuk generált gondolatok érlelődhessenek. A módszer
sajátja aközös gondolkodás lehetősége, a vita, az egyeztetés, az érvelés, az együtt¬
működés, vagyis egy kérdező közösség kimunkálása.
A fent olvasottakból könnyen levezethető, hogy a jelen iskolai keretek között
mindez csak speciális esetben alkalmazható, de a gyülekezetpedagógia területén
— véleményem szerint — rendkívül hasznos lehet. Hol lehet ugyanis igazi aktivitást
generálni a gyermekek között, ha nem épp az ifjúsági órán? Hol lehet igazán diffe¬
renciálttá tenni a munkát, ha nem épp ugyanitt? A differenciálásnak pedig minden
területen jelen kell lennie, így a célok meghatározásánál, az eszközök használatá¬
nál, az elsajátítás útja és logikája tekintetében. Az egész folyamat mozgatója pedig
a gyermeki aktivitás, így a játéknak, a problémamegoldásnak, a felfedezésnek is
óriási szerep jut.
A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata 2024-et az ifjúság és az elkötelező¬
dés évének nyilvánította. A döntés magában hordozza annak felelősségét, hogy az
egyháznak terve van a felnövekvő generációkkal. A kérdés csak az, milyen evangé¬
likusokat álmodunk az elkövetkező évtizedekre. Önmagukra és a világra odafigyelő,
felelősséget vállalni tudó nemzedéket, akik nemcsak ismerik, de értik is az őket
körülvevő valóságot, vagy olyanokat, akik a kívülről irányítottság fájó realitásában
képtelenek egyéni életük döntéshelyzeteit mérlegelni?
Meggyőződésem, hogy a gyülekezetpedagógia és azon belül az ifjúsági munka a
gyülekezet védett közösségében megfelelő teret kínálhat a jövő generációja számá¬
ra arra, hogy saját válaszokat konstruáljon akár az élet kezdetén felmerülő etikai
kérdések kapcsán is.