Page 361 [361]
megfigyelhetjük, akik halászokból és vámszedőkből lettek vándorprédikátorokká,
gyülekezetalapítókká, apostolokká. Nem mentek, nem mehettek vissza oda, ahonnan
a kereszthalál traumatikus és a feltámadás ellenállhatatlan tapasztalata előtt jöttek.
s, Megérkezünk valahová, ahol úgy érezzük, otthon vagyunk. Egy olyan helyre, ahol
ápolhatjuk és táplálhatjuk a testünket és lelkünket, a függetlenségünket és a kapcso¬
latainkat, és ahonnét továbbléphetünk egy tudatosabb, a szolgálat és a feltétel nélküli
szeretet által meghatározott élet felé."
Mit tanulhatunk Jézustól a halálról és a halál utáni életről? A kereszténység egyik
legfontosabb tanítása, hogy van élet a halál után. Ezt a tanítást abban az eset¬
ben is fontos hangsúlyozni, amikor valaki túlélőként megmenekül, de még alig él,
diszfunkcióval, poszttraumás stresszel küzd. A mennyország ebben az esetben a
poszttraumás növekedés szimbólumává válik, de minden bizonnyal több is annál.
Jézusnak sem volt egyszerű oda eljutnia. Megkínozták, meghalt, szembesült a sebei¬
vel, megmutatta őket, szembesített vele másokat is, beszélt róluk, értelmezte őket,
narratívát keresett és adott, magának és másoknak is. A kereszténység és a keresz¬
tény ember motivációja és teológiája nem koncentrálódhat csak a túlvilági, vagyis
a tényleges testi halál utáni létre és ígéretekre. Jézus működésében, tanításában és
azokban a cselekedetekben, amelyeket feltámadása után tett, világosan látszik, hogy
a természetellenes , kvázi" halál ellen folyamatosan és fokozottan küzd. Van élet a
halál után. Van élet a tékozló fiú számára és Jairus lánya számára is, akikkel Jézus
szerint nem kevesebb történt, mint hogy feltámadtak, és feltámadásuk ténye nem
a tényleges testi haláluktól függött, hanem attól, hogyan élnek tovább.
Ha a tényleges testi halál után a mennyország a cél, a remény és az ígéret, akkor
mennyivel inkább ígéret ez abban az esetben is, amikor még nem haltunk meg, ha¬
nem traumatúlélőként vegetálunk, szenvedünk, egy helyben toporgunk. Edith Eva
Eger is ezt a célt tűzte ki maga elé, a feltámadást és mások segítését egy új élet, egy
új életminőség felé. A poszttraumás feltámadás és növekedés lehet ilyen — még az
életben megtapasztalt — átalakult, mennyei állapot. Fontos észrevenni, hogy Jézus
sem jutott el ide azonnal és automatikusan, hanem egy folyamatot figyelhetünk meg
a feltámadása utáni negyven napban. Nem ment rögtön a mennybe, negyven napig
sebeivel együtt még a tanítványaival maradt. Szembesítette őket. Beszélt hozzájuk.
Minket, jelenkori tanítványait is ugyanezekkel a sebekkel és a feltámadás lehetőségével
szembesít. Mit tanít ez a negyven nap? A szenvedésből, a sebekből is születhet új élet.
17 SHIRO 2023, 39. O.