OCR
tették, majd legurigáztak vele a halottak pincéjébe, és magára hagyták, pedig akkor még biztosan élt [...] [...] akkor én lábujjhegyre álltam és megvilágítottam a halott nő arcát, Anyánk volt az [...], kerekes fémtepsiben feküdt, az egyik keze a tepsi mellett lógott [...], a gyertyák megvilágították Anyánk kicsi testét, nekem az jutott eszembe, hogy én is elférnék mellette kényelmesen ezen a hűvös fémtepsin, akkor Anyánk hirtelen nagy levegőt vett, majd remegő tüdővel kilélegezte, mintha sóhajtott volna, Pál testvér a mellére tapasztotta a fülét, mozog, mondta, mozog a szíve!, Anyánk kinyitotta a szemét, ránk nézett, verebecskék, végre értem jöttetek, mondta, mehetünk [...)] Anyánk napokig feküdt Nadia ágyában, ugyanúgy, mint a tepsiben, nem beszélt, nem nyitotta ki a szemét!" Visky András írót hat testvérével és édesanyjával együtt egy szovjet mintára létrehozott romániai munkatáborba telepítették, miután az 1956-ot forradalmat követően református lelkész édesapját huszonkét év börtönre ítélték. Édesanyja többször annyira meggyengült, hogy a , hetedik halálának" bekövetkeztekor nem kórházba, hanem egyenesen a hullaházba szállították a legkisebb fiú, Visky András emlékei, elképzelései szerint. A szovjet típusú munkatábor szélsőséges és értelmetlen körülményei szintén némító, bénító hatással bírtak a hétgyermekes édesanyára. Visky András könyve elején kijelenti, hogy története fikció, egy olyan felnőtt író fikciója, aki a gyermekként megélt többéves gulágtapasztalatát sehogy sem tudja szétválasztani a fantáziájától. Ez is egy valós aspektusát mutatja meg a traumának. Karen ODonnell szerint háromféle törés jellemző egy traumatúlélőre.? Először a túlélő testi integritása, testi teljessége törik meg. Ez lehet a bizonytalanság érzése, testi sérülés vagy a testbe való behatolás, invázió megtapasztalása. Másodszor a trauma túlélője megtapasztalja az időben, időérzékelésben bekövetkező törést. Ez lehet a traumatikus esemény emlékének blokkolása, ami az emlékezet idővonalában űrt hoz létre. De az idő megtörését jelentik a traunmatikus esemény jelenbe behatoló emlékbetörései vagy álmainkban megjelenő rémképei is. Harmadszor a trauma túlélője törést tapasztal a trauma tudatosulásában, megismerésében és a róla szóló kommunikációban és nyelvben. Ennek az is lehet az oka, hogy egyszerűen nem emlékszik pontosan a traumatikus eseményre, nem tud kognitívan hozzáférni, így képtelen megérteni és tudatosítani azt. Az is lehetséges, hogy a traunmatikus esemény 7 VISKY 2022, 318—320. o. 8 Vö. O’DONNELL 2019, 7. 0.