OCR
e Történelmi trauma, mert a zsidók üldöztetése történelmi tapasztalat. e Transzgenerációs trauma, mert az átélt traumák generációkon átívelnek anélkül, hogy ennek bárki tudatában lenne. e Fejlődési trauma, ha a káros élmények életkorilag sebezhető időszakban következtek be. Az elpusztított emberek gyásza és az átélt traumák ellenére Edith Eva Eger arra tette fel az életét, hogy az ő irányításával és segítségével a traumatizált emberek ne csak túléljenek, hanem megerősödjenek az élet összes viszontagságának ellenében, és kiszabaduljanak saját koncentrációs táboraikból, a múltban ragadt, bénult, borúlátó, kiengesztelhetetlen, megtorló és váddal teli állapotból. A néma, halottnak tűnő helyzetből visszavezeti őket az életbe azért, hogy ne a náciknak legyen végül igazuk, akik azt mondták neki, hogy , soha nem jutsz ki innen élve? A szélsőséges fájdalom teljesen önmagába fordítja az embereket, vakká és süketté teszi őket, és elpusztítjakommunikációs képességüket, elpusztítja az életüket akkor is, ha látszólag életben vannak. A traumát átélt emberek életét megkeseríthetik emlékbetörések, rémálmok, álmatlanság, étvágytalanság, hiperaktivitás, ingerlékenység, dühkitörések, önpusztító viselkedés, hiperérzékenység, koncentrációs nehézségek, disszociáció, negatív gondolatok és érzelmek, torz önkép, társas elszigetelődés, krónikus testi fájdalmak, gyomorpanaszok, fejfájás stb. Amennyiben ez így marad, igaz lesz rájuk, hogy , soha nem jutsz ki élve? mert igazából nem élnek. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek létezni. A testük még működik. Jobb esetben még mindig képesek az élet rutinjára. Lélegeznek, csinálnak és fogyasztanak dolgokat, jönnekmennek, de tulajdonképp nem igazán élnek, nem érzik, hogy döntési szabadságuk lenne afelett, hogyan élnek, poszttraumásstressz-szindrómától szenvednek, és továbbra is a múlt áldozatai. , Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy? (Jel 3,1b) Milyen élet ez? Milyen halál ez? Élet vagy halál? Van szabadulás a destruktív szenvedésből? Hogyan értelmezhető a feltámadás a trauma utáni élettel kapcsolatban? , Anyánk több évet fiatalodott a fetesti-i hullaházban, mintha bizony valaki kisimította volna rajta a fogság gyűrődéseit, a bőre olyan bársonyos lett, mint egy újszülötté, az arca kisimult, a haja visszanyerte selymességét és fényleni kezdett, lábcédulája a feje felett lóg a falon, a születési rubrika kitöltetlen maradt rajta, csak a halálozási adatokat írták rá a rögtönzött kartondarabkára, eszerint már akkor beállhatott a halál, amikor a kórház ápolói leemelték Marin pungás szekeréről és egy kerekes vastepsire