Oldal 352 [352]
OCR
can create this state of mind in a persons life, one of them experiencing trauma and the subsequent post-traumatic stress disorder. How do we recover from this? What happens to our wounds? What can we learn from the forty days after Jesus’ resurrection and his wounds? Keywords: trauma / wounds / resurrection / life / death ,Vanitt valaki életben? — kérdezik az amerikaiak németül. — Emelje fel a kezét, aki él! — Próbálom megmozdítani az ujjaimat, hogy jelezzem, életben vagyok. Egy katona sétál el mellettem, annyira közel, hogy látom a sárcsíkokat a nadrágján. Orromban érzem az izzadság szagát. Itt vagyok — próbálok kiáltani. Itt vagyok. Nincs hangom. Átfésüli a tetemeket. A szeme végigfut rajtam, bármifajta felismerés nélkül. Egy koszos rongyot tart az arca elé. — Emelje fel a kezét, aki hall engem — mondja. Alig mozdítja el a rongyot a szájáról, amíg beszél. Erőlködöm, hogy megtaláljam az ujjaimat. Soha nem jutsz ki innen élve, ezt mondták nekem: a kápó, aki kitépte a fülbevalómat, az SS-tiszt a tetoválógéppel, aki nem akarta rám pazarolni a tintát, a munkavezető a fonalgyárban, az SS-katona, aki belelőtte a lányokat az árokba a hosszú, hosszú menetelés során. Hát ilyen érzés, amikor beteljesül az igazuk" Ez lenne a destruktív szenvedés, amely teljesen értelmetlen, és elpusztítja az embert? A magyar származású Edith Eva Eger A döntés című könyvében ír azokról a mérhetetlen szenvedésekről, amelyeken a náci haláltáborokban ment keresztül. Elgyengült testét halott tetemek közül emelték ki az amerikai katonák. Se beszélni, se mozogni nem tudott. Dorothee Sölle ezt a fajta szenvedést az értelmetlen szenvedés kategóriába sorolja, amely olyan állapotba taszítja az embert, amelyben és amelyről már nehéz beszélni. A munkatáborok szélsőséges körülményei között — ahová részben erőltetett menetben hajtották őket — a rabok éheztek, több mint tíz óra kemény fizikai munkát végeztek naponként, verték, megalázták őket, ami miatt többen valószínűleg destruktív pszichózisban is szenvedtek — jó példái ezek az értelmetlen nyomorúságnak. Sölle szerint ez a fajta szenvedés , azért értelmetlen, mert az érintett embereknek nincs többé lehetőségük arra, hogy meghatározzák cselekvésük irányát, hogy tanuljanak tapasztalataikból, vagy hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek bármit is megváltoztatnának. [...] Van olyan szélsőséges fájda| EGER 2021, 112. 0.
