Oldal 345 [345]
OCR
A mű súlyos, fölkiáltó akkordokkal, kromatikus mozgásokkal indul. Majd halk, de igen zaklatott résszel folytatódik, amelynek félhangokkal lefelé lépkedő mozgásai a Bach által írt kantáta (BWV 12) második kórustételét idézik. Bachnál a baszszusban, a continuo részben egy tizenkétszer elhangzó kromatikus kíséretre épül a zenei anyag.?9 Ugyanezt a tematikát figyelhetjük meg Lisztnél is. Érdekes, hogy a fölfelé lépő kvart mennyire jellemzi az egész darabot, és az eredeti koráldallamban szintén gyakran megfigyelhető; rögtön egy kvartlépéssel kezdődik. Viszont Liszt a korál dallamát nem mindenhol a mai énekeskönyvi dallam hangjai szerint írta, hanem az eredeti Gastorius-féle változatnak megfelelően. Úgy gondolom, hogy Liszt zongoradarabja jól érzékelteti azt a mély gyászt és fájdalmas hiányt, amelyet gyermekei halála után érezhetett. A zenemű végén, a kottát vizsgálva különös élményben részesülünk. Amikor fölcsendül a korál, láthatjuk a szöveget is, mert a kottakép fölé van írva. Ez azért furcsa, mert hangszeres műről lévén szó, csak az előadó látja a szöveget, a közönség nem hallja. Vajon milyen funkciója lehet egy szövegnek egy hangszeres kottában? Ha összeszedjük Liszt életrajzi adatait, a szomorú, sőt tragikus eseményeket, és Bach hittel teli, őszinte, mélyről fakadó zenéjére gondolunk, megérthetjük, milyen hatalmas jelentőségű volt Liszt Ferenc részéről ennek az éneknek az utolsó versszakát feltüntetni, amely tartalmi szempontból összegzi az ének eddigi összes versszakát és összefoglalja mindazt a sok lelki terhet, amit ebben az életszakaszában érzett. A korál utolsó versszaka magyarul így hangzik: „Mit Isten tesz, mind jó nekem. Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen! (EÉ 348,5) Ez egy hitvallás. Bárki, aki azt tudja ilyen nyomorúságos helyzetben mondani, hogy úgy van minden jól, ahogy Isten akarja, az Istent Atyjának, vigasztalójának, barátjának, pajzsának, megmentőjének-Megváltójának, útmutatójának, egyetlen segítőjének tartja. 20 DURR 1982, 270. 0.
