Skip to main content
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu
LoginRegister
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Preview
022_000110/0000

Teológia és tanulás: a változás lehetősége. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak és doktoranduszainak tanulmánykötete

  • Preview
  • PDF
  • Show Metadata
  • Show Permalink
Title (EN)
Theology and Learning: the Possibility of Change
Field of science
Teológia / Theology (13036), Pedagógia / Pedagogy (12910)
Series
Teológia és…
Type of publication
tanulmánykötet
022_000110/0344
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Page 345 [345]
  • Preview
  • Show Permalink
  • JPG
  • TIFF
  • Prev
  • Next
022_000110/0344

OCR

A mű súlyos, fölkiáltó akkordokkal, kromatikus mozgásokkal indul. Majd halk, de igen zaklatott résszel folytatódik, amelynek félhangokkal lefelé lépkedő mozgásai a Bach által írt kantáta (BWV 12) második kórustételét idézik. Bachnál a baszszusban, a continuo részben egy tizenkétszer elhangzó kromatikus kíséretre épül a zenei anyag.?9 Ugyanezt a tematikát figyelhetjük meg Lisztnél is. Érdekes, hogy a fölfelé lépő kvart mennyire jellemzi az egész darabot, és az eredeti koráldallamban szintén gyakran megfigyelhető; rögtön egy kvartlépéssel kezdődik. Viszont Liszt a korál dallamát nem mindenhol a mai énekeskönyvi dallam hangjai szerint írta, hanem az eredeti Gastorius-féle változatnak megfelelően. Úgy gondolom, hogy Liszt zongoradarabja jól érzékelteti azt a mély gyászt és fájdalmas hiányt, amelyet gyermekei halála után érezhetett. A zenemű végén, a kottát vizsgálva különös élményben részesülünk. Amikor fölcsendül a korál, láthatjuk a szöveget is, mert a kottakép fölé van írva. Ez azért furcsa, mert hangszeres műről lévén szó, csak az előadó látja a szöveget, a közönség nem hallja. Vajon milyen funkciója lehet egy szövegnek egy hangszeres kottában? Ha összeszedjük Liszt életrajzi adatait, a szomorú, sőt tragikus eseményeket, és Bach hittel teli, őszinte, mélyről fakadó zenéjére gondolunk, megérthetjük, milyen hatalmas jelentőségű volt Liszt Ferenc részéről ennek az éneknek az utolsó versszakát feltüntetni, amely tartalmi szempontból összegzi az ének eddigi összes versszakát és összefoglalja mindazt a sok lelki terhet, amit ebben az életszakaszában érzett. A korál utolsó versszaka magyarul így hangzik: „Mit Isten tesz, mind jó nekem. Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen! (EÉ 348,5) Ez egy hitvallás. Bárki, aki azt tudja ilyen nyomorúságos helyzetben mondani, hogy úgy van minden jól, ahogy Isten akarja, az Istent Atyjának, vigasztalójának, barátjának, pajzsának, megmentőjének-Megváltójának, útmutatójának, egyetlen segítőjének tartja. 20 DURR 1982, 270. 0.

Structural

Custom

Image Metadata

Image width
1926 px
Image height
2693 px
Image resolution
300 px/inch
Original File Size
1.05 MB
Permalink to jpg
022_000110/0344.jpg
Permalink to ocr
022_000110/0344.ocr

Links

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Contact

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

LoginRegister

User login

eduId Login
I forgot my password
  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu