Seite 345 [345]
A mű súlyos, fölkiáltó akkordokkal, kromatikus mozgásokkal indul. Majd halk,
de igen zaklatott résszel folytatódik, amelynek félhangokkal lefelé lépkedő mozgá¬
sai a Bach által írt kantáta (BWV 12) második kórustételét idézik. Bachnál a basz¬
szusban, a continuo részben egy tizenkétszer elhangzó kromatikus kíséretre épül
a zenei anyag.?9 Ugyanezt a tematikát figyelhetjük meg Lisztnél is. Érdekes, hogy a
fölfelé lépő kvart mennyire jellemzi az egész darabot, és az eredeti koráldallamban
szintén gyakran megfigyelhető; rögtön egy kvartlépéssel kezdődik. Viszont Liszt
a korál dallamát nem mindenhol a mai énekeskönyvi dallam hangjai szerint írta,
hanem az eredeti Gastorius-féle változatnak megfelelően. Úgy gondolom, hogy
Liszt zongoradarabja jól érzékelteti azt a mély gyászt és fájdalmas hiányt, amelyet
gyermekei halála után érezhetett.
A zenemű végén, a kottát vizsgálva különös élményben részesülünk. Amikor
fölcsendül a korál, láthatjuk a szöveget is, mert a kottakép fölé van írva. Ez azért
furcsa, mert hangszeres műről lévén szó, csak az előadó látja a szöveget, a közönség
nem hallja. Vajon milyen funkciója lehet egy szövegnek egy hangszeres kottában?
Ha összeszedjük Liszt életrajzi adatait, a szomorú, sőt tragikus eseményeket, és
Bach hittel teli, őszinte, mélyről fakadó zenéjére gondolunk, megérthetjük, milyen
hatalmas jelentőségű volt Liszt Ferenc részéről ennek az éneknek az utolsó versszakát
feltüntetni, amely tartalmi szempontból összegzi az ének eddigi összes versszakát
és összefoglalja mindazt a sok lelki terhet, amit ebben az életszakaszában érzett.
A korál utolsó versszaka magyarul így hangzik:
„Mit Isten tesz, mind jó nekem.
Ezt vallom, bármi érjen.
Ki benne bízik szüntelen,
Megőrzi száz veszélyben.
Bármily sors vár, gond, baj, halál,
Tudom, el nem hagy engem.
Hagyom, hogy ő vezessen! (EÉ 348,5)
Ez egy hitvallás. Bárki, aki azt tudja ilyen nyomorúságos helyzetben mondani,
hogy úgy van minden jól, ahogy Isten akarja, az Istent Atyjának, vigasztalójának,
barátjának, pajzsának, megmentőjének-Megváltójának, útmutatójának, egyetlen
segítőjének tartja.
20 DURR 1982, 270. 0.