Page 340 [340]
OCR
Máté evangéliumában a 10. fejezet 2. versétől olvashatjuk a tizenkét apostol nevét, ahol Júdás utolsóként van említve. Földes Imre szerint az sincs kizárva, hogy a jelenet belépéseit személyre szabva írta meg a szerző. Ha tovább olvassuk a Bibliát (Mt 26,23-tól), kiderül, hogy mikor és hogyan szólal meg a tizenkettedik ,belépés? Az előbb hiányolt basszus hangon szólal meg, és nem Herrt mond, hanem Rabbit (Uram helyett Mester). Tartalmilag nem különbözik a megszólalás a többieketöl, viszont Jüdäsnäl elöbb szerepel a „bin ichs”, amelyet lefelé kvintlépéssel hallhatunk. Mindent forditva tesz (hangközlepesekkel, iranyvältoztatässal, szavak sorrendjével) a többi tanítványhoz képest. De miért feleli erre Jézus, hogy „te mondtad" (Mt 26,25)? Júdás látszólag nem mondott semmit, de a kvintlépés lefelé történik, vagyis az iránya megfordul — és ezzel egyértelműen elárulja, hogy ő az. Bach a kottaképpel, dallamrajzzal adja ezt tudtunkra. A kvart fölfelé kérdésként hangzott, az ő kvintje lefelé kijelentés, állítás, beismerés. Ahhoz, hogy bármelyik évfolyam részese lehessen egy izgalmas zenei játéknak, nem kell zenésznek lenni; viszont a hangzás élménye fejlesztheti, erősítheti a hitüket, jó ízlésüket, érdeklődésüket, igényes és figyelmet támogató jelenlétüket az általános műveltség mellett. Mivel Jézus szenvedéstörténete szinte minden évfolyamon tananyag, több kisebb részletet is megmutathatunk a passiókból különböző korosztályok számára. Például a Máté-passióban Máté evangéliumának 27,51 része alapján egy másik rendkívül izgalmas kottaképre bukkanunk. A 63/a recitativóban az evangélista megszólalását azonnal egy gyors fölfelé, majd egy lefelé irányuló harminckettedskála követi a basso continuo szólamban. Ismét egy dallamrajzzal találkozunk, de mintha most egy hosszabb folyamatot szétvágtak volna (szünetekkel). Az evangélista azt énekli, hogy a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Hogy ne tűnjön véletlennek, Bach újra megismétli, ezúttal egy szeptimmel magasabb hangról is. Ezek után azt olvassuk a Bibliában, hogy a föld megrendült. A basszus szólamban harmincketted csoportok gyors recitáló mozgását halljuk, mintha mozogna a talaj a lábunk alatt, és ebben a bizonytalan állapotban még a csoportok hangmagassága is folyamatosan változik. Miközben törtet felfelé kromatikusan a basszus szólam (ennél izgalmasabb zenei megoldást nem találtak ki a zenében azóta sem), az evangélista azt mondja: ,...a sziklák meghasadtak — ez is egy nagy hangközugrás a dallamban. — A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste? Ekkorra egy oktáv különbséggel följebb megérkezik a continuo szólam. Ezen a ponton azt a szót énekli az evangélista, hogy scAhliefen (elhunytak).
