Oldal 340 [340]
Máté evangéliumában a 10. fejezet 2. versétől olvashatjuk a tizenkét apostol ne¬
vét, ahol Júdás utolsóként van említve. Földes Imre szerint az sincs kizárva, hogy
a jelenet belépéseit személyre szabva írta meg a szerző. Ha tovább olvassuk a
Bibliát (Mt 26,23-tól), kiderül, hogy mikor és hogyan szólal meg a tizenkettedik
,belépés?
Az előbb hiányolt basszus hangon szólal meg, és nem Herrt mond, hanem
Rabbit (Uram helyett Mester). Tartalmilag nem különbözik a megszólalás a töb¬
bieketöl, viszont Jüdäsnäl elöbb szerepel a „bin ichs”, amelyet lefelé kvintlépéssel
hallhatunk. Mindent forditva tesz (hangközlepesekkel, iranyvältoztatässal, sza¬
vak sorrendjével) a többi tanítványhoz képest. De miért feleli erre Jézus, hogy „te
mondtad" (Mt 26,25)?
Júdás látszólag nem mondott semmit, de a kvintlépés lefelé történik, vagyis az
iránya megfordul — és ezzel egyértelműen elárulja, hogy ő az. Bach a kottaképpel,
dallamrajzzal adja ezt tudtunkra. A kvart fölfelé kérdésként hangzott, az ő kvintje
lefelé kijelentés, állítás, beismerés.
Ahhoz, hogy bármelyik évfolyam részese lehessen egy izgalmas zenei játéknak,
nem kell zenésznek lenni; viszont a hangzás élménye fejlesztheti, erősítheti a hi¬
tüket, jó ízlésüket, érdeklődésüket, igényes és figyelmet támogató jelenlétüket az
általános műveltség mellett.
Mivel Jézus szenvedéstörténete szinte minden évfolyamon tananyag, több kisebb
részletet is megmutathatunk a passiókból különböző korosztályok számára. Például
a Máté-passióban Máté evangéliumának 27,51 része alapján egy másik rendkívül
izgalmas kottaképre bukkanunk.
A 63/a recitativóban az evangélista megszólalását azonnal egy gyors fölfelé, majd
egy lefelé irányuló harminckettedskála követi a basso continuo szólamban. Ismét
egy dallamrajzzal találkozunk, de mintha most egy hosszabb folyamatot szétvágtak
volna (szünetekkel). Az evangélista azt énekli, hogy a templom kárpitja felülről az
aljáig kettéhasadt. Hogy ne tűnjön véletlennek, Bach újra megismétli, ezúttal egy
szeptimmel magasabb hangról is.
Ezek után azt olvassuk a Bibliában, hogy a föld megrendült. A basszus szó¬
lamban harmincketted csoportok gyors recitáló mozgását halljuk, mintha mo¬
zogna a talaj a lábunk alatt, és ebben a bizonytalan állapotban még a csoportok
hangmagassága is folyamatosan változik. Miközben törtet felfelé kromatikusan
a basszus szólam (ennél izgalmasabb zenei megoldást nem találtak ki a zené¬
ben azóta sem), az evangélista azt mondja: ,...a sziklák meghasadtak — ez is egy
nagy hangközugrás a dallamban. — A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek
feltámadt a teste? Ekkorra egy oktáv különbséggel följebb megérkezik a continuo
szólam. Ezen a ponton azt a szót énekli az evangélista, hogy scAhliefen (elhunytak).