Page 316 [316]
OCR
pontjaként (melyre Jónás vár) a hit kifejezőjévé válik: a titkon kigyulladó, pislákoló tűz újra lángolhat. Ehhez kapcsolódik a termőföldbe hulló és kicsírázó jó mag képe, szintén a hit kifejezőjeként: »Mert lata az Ur, hogy ott egyik-másik szívben még Jónás szava kicsiräzik mint a jó mag ha termőföldre hullott, s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt. S gondolta: , Van időm, én várhatok. Előttem szolgáim, a századok, fujják szikrámat, míg láng lesz belőle; bár Jónás ezt már nem látja, a dőre." Ráadásul a babitsi szöveg kapcsolatot teremt a korábbi években hittanból tanultakkal is, akénköves lángok Sodoma és Gomora 10. osztályban tanult történetét, a jó földbe hulló mag képe pedig a magvető példázatát evokálja, amely 9. osztályos tananyag. Ez utóbbi egyébként az irodalomórák anyaga is; mindezáltal egyfajta kapcsolódási háló jön létre, mozgósítva a korábban elsajátított tartalmakat, készségeket, és nem utolsósorban mélyíti a bibliaismeretet. Közös a két alkotásban, hogy az ember nem értheti Isten tervét, nem látja azt, amit az Úr. A Bibliából kiderül, hogy Jónás pont azt nem akarja elfogadni, ami Isten legfőbb attribútuma: a szeretet és az irgalom, a kegyelem: , Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet" (Jón 4,2) Babitsnál a betoldásban pedig Jónás megis fogadja, hogy a negyvenből fennmaradó harmincnyolc napig böjtöl és imádkozik, és a pusztában marad, amíg el nem pusztul Ninive. És az Úr mindkettőben megmutatja egy példázat segítségével, hogy Jónásnak nincs igaza. A Bibliában Isten úgy intézi, hogy egy ricinusbokor nőjön Jónás feje fölé, hogy megvédje a rosszulléttől; amelynek Jónás nagyon örül, akárcsak Babitsnál, azonban nála Jónás maga lel a fára felfutó, nagylevelű, árnyékot adó tökre. Ám a növény, miután egy féreg megszúrja, elszárad. Isten ezzel azt mutatja, hogy ha Jónás szánja a bokrot, mennyivel inkább érez hasonlóan Isten Ninivével szemben. Babits itt kitágítja az értelmezést: Isten örökkévalóságával szemben az ember parányi, és eljön az idő, amikor már nem lesz sem Ninive, sem Jónás, sem a tök, hanem mások lépnek a helyükre, ,,...5s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi / az én szájamban ugyanazt jelenti" — mondja az Úr a parafrázisban. " 16 TJo. 467. o. 7 Uo. 469.0.
