OCR
menekülni. Babitsnál azonban inkább azt látjuk, hogy Jónás továbbra is távolítani akarja magát Istentől, úgy véli, a világ bűne nem az ő gondja, hanem az Úré. Azt kéri, hogy hagyják megbújni a hajófenéken, vagy tegyék ki egy , magányos erdőszélre; hogy Isten is elfeledje." Ez kissé felidézi akamaszos dacot, amely még nincs is olyan messze a tizenhét éves korosztálytól, hiszen csak nemrég ért véget náluk a nagykamaszkor (ha már véget ért, hiszen vannak, akik később érnek), és a saját útjukat keresik. De a különbségek mellett a hasonlóságok is felhívják a figyelmet a lényeges elemekre. Mindkét alkotásban Isten egy cethalat rendel oda, hogy Jónás megmeneküljön; ahogyan az is közös, hogy a próféta három nap és három éjjel van a cet gyomrában. Azaz mindkettő üzenetet hordoz a gondviselő Istenről, ahogyan mind a kettőben ott rejlik a Jézussal való párhuzam, amely az Újszövetség felől értelmezhető. Hiszen Jézus maga beszél Jónás próféta jeléről, amikor jelt kívánnak tőle: , Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel" (Mt 12,40) De a közös elemben is ott rejlik a különbség. Babits kibővíti a bibliai szöveget, és az ott fellelhető ünnepélyesség helyett a humoros hatást keltő részletes naturalisztikus leírás kap szerepet: a hal gyötri Jónást, és ő is a halat, de ott is a naturalizmus dominál, amikor a cet a szárazra kiveti a prófétát: ,,...és akkor az Ur parancsolt a halnak, / ki Jónást a szárazra kivetette, / vért, zsirt, epét okádva körülötte"? A sokszor kiemelt leglényegesebb különbség a két alkotás között a niniveiek reakciójában van: míg a Bibliában Jónás szavára megtérnek, hisznek Istennek, zsákruhát öltenek és böjtölnek a királlyal egyetemben, sőt még az állatok is; addig Babitsnál nem történik meg az általános bűnbánat. A városban élők folytatják a korábbi tevékenységüket, mintha nem történt volna semmi: ,,...de az árusok csak tovább nevettek, / alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek" úgyhogy Jónás megfutamodik." Maga a beszélő is iróniával ábrázolja a prófétát, aki , lotykos, rongyos" " és a niniveiek kinevetik ahelyett, hogy hallgatnának rá. Groteszk Jónásnak az erőfeszítése is, ahogyan háromszor is nekifut az erőt próbáló feladatnak: először az első téren kiáltva hirdeti az Úr szavát verítékben és vérben forgó szemmel, majd a második este már , olyat bődült bozontos szája, / hogy azt hitték, a színre bika lép; végül a királyi teremben már iszonyú átkot kiált a királyra és Ninivére." Itt magától értetődő a próféta felháborodása, és még inkább hangsúlyos az isteni kegyelem. nos Az Úr kegyelmét erősíti a fenymotivum is Babitsnäl, itt a könköves längok ellen4 Uo. 460.0. 2 Uo. 463. 0. 3 Uo. 464. 0. 4 Uo. 464. 0. 15 Uo. 464-465. 0.