Page 315 [315]
menekülni. Babitsnál azonban inkább azt látjuk, hogy Jónás továbbra is távolítani
akarja magát Istentől, úgy véli, a világ bűne nem az ő gondja, hanem az Úré. Azt kéri,
hogy hagyják megbújni a hajófenéken, vagy tegyék ki egy , magányos erdőszélre; hogy
Isten is elfeledje." Ez kissé felidézi akamaszos dacot, amely még nincs is olyan messze
a tizenhét éves korosztálytól, hiszen csak nemrég ért véget náluk a nagykamaszkor
(ha már véget ért, hiszen vannak, akik később érnek), és a saját útjukat keresik.
De a különbségek mellett a hasonlóságok is felhívják a figyelmet a lényeges elemek¬
re. Mindkét alkotásban Isten egy cethalat rendel oda, hogy Jónás megmeneküljön;
ahogyan az is közös, hogy a próféta három nap és három éjjel van a cet gyomrában.
Azaz mindkettő üzenetet hordoz a gondviselő Istenről, ahogyan mind a kettőben
ott rejlik a Jézussal való párhuzam, amely az Újszövetség felől értelmezhető. Hiszen
Jézus maga beszél Jónás próféta jeléről, amikor jelt kívánnak tőle: , Mert ahogyan
Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld
belsejében három nap és három éjjel" (Mt 12,40)
De a közös elemben is ott rejlik a különbség. Babits kibővíti a bibliai szöveget, és
az ott fellelhető ünnepélyesség helyett a humoros hatást keltő részletes naturalisz¬
tikus leírás kap szerepet: a hal gyötri Jónást, és ő is a halat, de ott is a naturalizmus
dominál, amikor a cet a szárazra kiveti a prófétát: ,,...és akkor az Ur parancsolt a
halnak, / ki Jónást a szárazra kivetette, / vért, zsirt, epét okádva körülötte"?
A sokszor kiemelt leglényegesebb különbség a két alkotás között a niniveiek reak¬
ciójában van: míg a Bibliában Jónás szavára megtérnek, hisznek Istennek, zsákruhát
öltenek és böjtölnek a királlyal egyetemben, sőt még az állatok is; addig Babitsnál
nem történik meg az általános bűnbánat. A városban élők folytatják a korábbi
tevékenységüket, mintha nem történt volna semmi: ,,...de az árusok csak tovább
nevettek, / alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek" úgyhogy Jónás megfutamodik."
Maga a beszélő is iróniával ábrázolja a prófétát, aki , lotykos, rongyos" " és a nini¬
veiek kinevetik ahelyett, hogy hallgatnának rá. Groteszk Jónásnak az erőfeszítése
is, ahogyan háromszor is nekifut az erőt próbáló feladatnak: először az első téren
kiáltva hirdeti az Úr szavát verítékben és vérben forgó szemmel, majd a második
este már , olyat bődült bozontos szája, / hogy azt hitték, a színre bika lép; végül a
királyi teremben már iszonyú átkot kiált a királyra és Ninivére." Itt magától értetődő
a próféta felháborodása, és még inkább hangsúlyos az isteni kegyelem.
nos
Az Úr kegyelmét erősíti a fenymotivum is Babitsnäl, itt a könköves längok ellen¬
4 Uo. 460.0.
2 Uo. 463. 0.
3 Uo. 464. 0.
4 Uo. 464. 0.
15 Uo. 464-465. 0.