Oldal 258 [258]
OCR
hogy az értelmünk befogadja, lelki-fizikai érzékszerveink pedig megragadják az ajándékokat. Ehhez egyrészt , képzésre; azaz mások tanúskodására, másrészt , önképzésre; azaz szorgalmas és kitartó tanulásra van szükségünk. Isten azért adott értelmet, teremtette a Homo sapienst, hogy képességeinket felhasználva tudjunk az ismert élővilág egyetlen tudatos és bizalmi istenkapcsolatába lépni. A liturgia olyasvalami, amit tanulni kell. Az élet értékes dolgai csak fáradságos munkával érhetők el, maguktól nem pottyannak az ölünkbe. A liturgia — a maga gazdagságában és összetettségében — nem nyílik meg magától. Az istentiszteleti életben koncentrálódik kétezer év keresztény közössége, hite, tanítása, gyakorlata, kísérletei, megoldásai. Szövevényes, bonyolultnak tűnő, valójában komplex egészet alkotó képződmény. Isteni motivációja, a Mindenható cselekvésének színtere és az emberi szokások, az ige által átjárt lélek- és gondolatvilág, a rítusképző komponensek egyszerre jelennek meg. Ahogy egy laikus nem értheti meg egy bonyolult műszer (számítógép, közlekedési eszköz stb.) működését, úgy a laikus sem érheti meg a liturgiát a maga egészében, hiszen az több mint emberi szokás vagy valamilyenné formálódott rítus. Mégis, ahhoz, hogy élni tudjon az ember az eszközeivel, használati szinten meg kell ragadnia valamit a működéséből. A szakember át kell hogy lássa az egészet, a felhasználó pedig az előnyét, a hatását, az áldását tapasztalja meg — bár ehhez is kell egy bizonyos tudatossági szint. A liturgia egészére is alkalmazhatjuk ezt az analógiát: a , szakértők" és a , felhasznalök” , Szakértők" (nem alkotók!) azok, akiket egyszerűen liturgusoknak nevezünk: lelkészek, lektorok, egyházzenészek és segédkezők (mint pl. a sekrestyés, egyházfi, oltárgondnok stb.), és , felhasználók" a gyülekezet tagjai, akik részt vesznek a liturgián. Nevükből adódóan nem csupán nézőközönség, passzív megfigyelők, hanem egyben felhasználók is. Olyanok, akik aktívan részt vesznek, jóllehet az aktivitást nem a mai, túlmozgásos értelemben használjuk, hanem úgy, hogy a saját ügyüknek tekintik, érintettnek érzik magukat, és bizonyos értelemben róluk szól az egész. A csendes jelenlét is lehet tudatos aktivitás. Az első csoportnak folyamatos, intenzív tanulásra van szüksége ahhoz, hogy tanítani tudják a rájuk bízottakat. Az ősi docenco discimus elv liturgikus vonatkozásban is igaz. Tanulva tanítunk. A csak ,agendázó" liturgus nem tesz mást, mint felolvassa a liturgikus szövegeket. (A liturgia énekléséhez már szükséges bizonyos érzelmi kötődés és töltöttség.)
