Oldal 258 [258]
hogy az értelmünk befogadja, lelki-fizikai érzékszerveink pedig megragadják az
ajándékokat. Ehhez egyrészt , képzésre; azaz mások tanúskodására, másrészt , ön¬
képzésre; azaz szorgalmas és kitartó tanulásra van szükségünk. Isten azért adott
értelmet, teremtette a Homo sapienst, hogy képességeinket felhasználva tudjunk az
ismert élővilág egyetlen tudatos és bizalmi istenkapcsolatába lépni.
A liturgia olyasvalami, amit tanulni kell. Az élet értékes dolgai csak fáradságos
munkával érhetők el, maguktól nem pottyannak az ölünkbe. A liturgia — a maga
gazdagságában és összetettségében — nem nyílik meg magától. Az istentiszteleti
életben koncentrálódik kétezer év keresztény közössége, hite, tanítása, gyakorlata,
kísérletei, megoldásai. Szövevényes, bonyolultnak tűnő, valójában komplex egészet
alkotó képződmény. Isteni motivációja, a Mindenható cselekvésének színtere és
az emberi szokások, az ige által átjárt lélek- és gondolatvilág, a rítusképző kompo¬
nensek egyszerre jelennek meg. Ahogy egy laikus nem értheti meg egy bonyolult
műszer (számítógép, közlekedési eszköz stb.) működését, úgy a laikus sem érheti
meg a liturgiát a maga egészében, hiszen az több mint emberi szokás vagy valami¬
lyenné formálódott rítus. Mégis, ahhoz, hogy élni tudjon az ember az eszközeivel,
használati szinten meg kell ragadnia valamit a működéséből. A szakember át kell
hogy lássa az egészet, a felhasználó pedig az előnyét, a hatását, az áldását tapasztalja
meg — bár ehhez is kell egy bizonyos tudatossági szint.
A liturgia egészére is alkalmazhatjuk ezt az analógiát: a , szakértők" és a , felhasz¬
nalök” , Szakértők" (nem alkotók!) azok, akiket egyszerűen liturgusoknak nevezünk:
lelkészek, lektorok, egyházzenészek és segédkezők (mint pl. a sekrestyés, egyházfi,
oltárgondnok stb.), és , felhasználók" a gyülekezet tagjai, akik részt vesznek a litur¬
gián. Nevükből adódóan nem csupán nézőközönség, passzív megfigyelők, hanem
egyben felhasználók is. Olyanok, akik aktívan részt vesznek, jóllehet az aktivitást
nem a mai, túlmozgásos értelemben használjuk, hanem úgy, hogy a saját ügyüknek
tekintik, érintettnek érzik magukat, és bizonyos értelemben róluk szól az egész.
A csendes jelenlét is lehet tudatos aktivitás.
Az első csoportnak folyamatos, intenzív tanulásra van szüksége ahhoz, hogy
tanítani tudják a rájuk bízottakat. Az ősi docenco discimus elv liturgikus vonatko¬
zásban is igaz. Tanulva tanítunk.
A csak ,agendázó" liturgus nem tesz mást, mint felolvassa a liturgikus szövege¬
ket. (A liturgia énekléséhez már szükséges bizonyos érzelmi kötődés és töltöttség.)