Seite 233 [233]
4. Reflektálás: A segítőnek fontos visszatükrözni a másik személy érzéseit és gon¬
dolatait, hogy segítsen neki a saját érzelmeinek és gondolatainak jobb megértésében.
5. Megoldások keresése: A segítő segíthet a másik személynek abban, hogy meg¬
találja saját megoldásait és stratégiáit a problémájának kezelésére.
A segítő beszélgetés módszertanát C. R. Rogers amerikai pszichoterapeuta dol¬
gozta ki, és az ő nevéhez kapcsolódó személyközpontú terápiás beszélgetés módszer¬
tanaként utalunk rá." Kritikusai — leginkább az egyházi közegből érkezők - felvetik,
hogy személyközpontú terápiája szerintük egy olyan emberképen alapul, amelynek
alapja — ahumanisztikus pszichológiára jellemzően — egyfajta antropológiai reduk¬
cionalizmus. Ez a diszkrepancia egy olyan nézőpont behozatalával oldható leginkább
az elemző számára, amely a magát Isten világában és jelenlétében megélő ember
számára természetes: minden, ami ebben a gyógyító kapcsolatban történik, Isten
jelenlétében történik. A lelkigondozó Istentől indul el a kliense mellé, a beszélgetés
folyamán végig tudatában van annak, hogy kliensével együtt az ,,itt és mostban’, az
őket kísérő Krisztus jelenlétében vannak." Holisztikus szemlélettel, az egész em¬
ber figyelembevételével kíséri kliensét. A testi, mentális, lelki, spirituális szinteket
érzékeli és próbálja egyben látni és láttatni, mintegy jelezve: az egész ember több,
mint az őt jellemző személyiségrészek összessége.
Kísérő szerepéből adódóan a segítő olyan kompetenciäkkal rendelkezik,'’ amelye¬
ket Jézus tanítványai mesterük beszélgetéseiben is megfigyelhetnek. Jézus hangsúlyt
helyez arra, hogy együtt érezzen az emberekkel (empátia), elfogadja azokat a tartal¬
makat, amelyeket vele megosztanak (feltétlen elfogadás). Teljes személyiségével adja
magát a másiknak, tehát amikor vele beszél, akkor valóban , jelen van" a számára
(szeretet, önátadás, hitelesség), és őszintén elmondja azt is, amit gondol — még ha
időnként ez fáj is —, ezzel pedig arra készteti beszélgetőtársait, hogy ők is megos¬
szák vele a belső tartalmaikat (bizalom, önfeltárás).
Fontos megkülönböztetnünk az empátiát a szimpátiától. A szimpátia, az együtt¬
érzés, együttérző képesség egyfajta érzelmi egybecsengést jelent: értem őt, mert az
érzései nekemis ismerősek. Olyan érzelmi kapcsolódás ez, amely könnyen bevonja,
egy érzelmi vonatkoztatási keretbe állítja a segítőt a klienssel. A segítő már nem
B BAUMGARTNER 2003, 422—426. O.
4 Uo. 472. 0.
15 Uo. 440-454. 0.
16 TRINGER 2022, 85-102. 0.