Oldal 217 [217]
OCR
A mentorszerep és a mentorálási folyamat definiálása tehát vitatott, illetve többféle tartalommal és megvalósítási lehetőséggel telített. Ezt mutatják azok a metaforák is, amelyek az imént említett kutatásban fókuszba kerültek. Izgalmas kérdés, hogy milyen pozícióból látják magukat a mentorok, és hogyan látják őket a mentoráltak, s ezen elképzelések, elvárások, illetve szerepdefiníciók illesztése hogyan lehet mindkét fél számára kielégítő. Különösen hatékonynak mondható a mentorálás, ha a professzionális tanulás együttműködésen alapuló kultúrájának markáns példájaként tekintünk rá, amelynek középpontjába a hierarchikus, mentorok által uralt megközelítés helyett a kétirányú részvételért való közös felelősségvállalás kerül. Egy kieggyensúlyozottabb, vagy ha úgy tetszik, kiegyenlítettebb, partneri kapcsolatban még a reflexiós módszerek is építenek a mentor és a mentorált együttműködésére és az abból származó hozadékokra. A kutatások tehát arra világítanak rá, hogy mennyire fontos egy jó mentori kapcsolatban a szerepértelmezés, a munkajellemzők, sőt akár a személyiség bizonyos faktoraiban való összeillés is. De mit lehet tenni akkor, ha mindezt nehéz kontrollálni (márpedig gyakran nehéz)? Amikor nem feltétlenül ezek mentén az illeszkedések mentén szerveződnek a mentor-mentorált párok? Több út is járhatónak bizonyulhat. Ezek között az egyik, hogy újra lehet gondolni a mentorpárokat, ami bizonyos esetekben szükséges lehet, de nagyon sok kudarcérzéssel járhat." Lehet kiegészítő helyzetekre, kérdésekre mentori segítséget kérni. Alapvetően hosszú távon, preventív lehetőségként megfontolható lehet egy olyan mentorrendszer kiépítése is, amely akár kiegészítő jelleggel rendszerben kezelné a mentorok által kínált lehetőségeket, erősségeiket, és a mentoráltak — időnként speciális — egyéni igényeihez lehetne támogató mentorsegítséget is találni. S van, amikor az egymás mellett való kitartás is működőképes — mert például nem töri át a kényelmetlenség határhelyzetét a nehézségekben található feszültség —, és bár talán küzdelmesebb összehangolódási folyamattal szembesül mentor és mentorált, mégis annak sokféle tanulságából profitál, előrelendítő tapasztalatokkal. A reflexió módszertani repertoárja kapaszkodót jelenthet jól működő mentori kapcsolatokban, valamint nehezen beinduló és egymásra nehezebben hangolódó esetekben egyaránt. S szerepe is többféle lehet, a szakmai kérdésekről való beszélgetéshez felületet adó muníciótól a mentori kapcsolat komfortosabbá tételéig egymás mélyebb megismerése által. 2 Johann Gyula jelen kötetben található tanulmányában arról számol be, hogy egy másik, hasonlóan érzékeny helyzetben, jelesül lelkigondozói szerepben is adódhat olyan helyzet, amikor határokba ütközik a segité fél (JOHANN 2024, 229. 0.).
