Oldal 168 [168]
OCR
hez írt levelét idézik együtt, ? az ,optimistikus nevelést" pedig Leibniz gondolatával alapozzák meg: , Isten a világot olyannak teremté, hogy az minden lehetséges világ között a legjobb!" A tapasztalatból fakadó érvek és ellenérvek nyomán igyekeznek reális utat mutatni ezekben a kérdésekben is, például amikor megállapítják: „Meg kell a gyermekkel ismertetni a szellemvilágban a fény és setétség között vívott harczot s példákkal kell bizonyítani, hogy a világosság terjed, lépésről-lépésre hódít, habár néha úgy látszik is, mintha a harczot elvesztette volna. Az egyháztörténelem, a világtörténelem bőséges tárháza a szebbnél-szebb példáknak. Így kell munkálkodni a gyermek kedélyének kiművelésén, hogy a tökéletes, a szép, a jó és az igaz maradandó nyomokat hagyjanak hátra a lelkében." Az értelem mellett a , szív művelésében; " de a tanulás motivációjának és az erkölcsös viselkedésnek megteremtésében is ajánlatos — bizonyosan a jó szándék ellenére is túlzott szigor elrettentő példái ismeretében — a derűre, jókedvre apellálni, hiszen: , Minél vidámabb a gyermek, annál könnyebben óvható a rossztól, annál könnyebben ébreszthető és táplálható benne a jó. Vidám szív talaja az erény termőföldje. Az ilyen rendesen jóakaró, adakozó, hálás, szófogadó. A vidám kedélyt a nevelés be nem olthatja, de elveheti, elfojthatja s ez a kelleténél többször meg is történik ."" Könnyen belátható tehát a pozitív iskolai légkörnek a tanulásra, iskolai munkára, de az életfolytatásra is gyakorolt jó hatása, amelyet a szerzők a tapasztalat mellett rendre a keresztyén tanítás vagy egyszerűen egy biblikus párhuzam segítségével is alátámasztanak, reflektált nyitottsággal beépítve pedagógiájukba a reformmozgalmak módszertani újításaihoz hasonlóan. Tevékenységük célját pedig nem formálisan, hanem átgondolt távlati összefüggésekben fogalmazzák meg. Erre példaként álljon itt egy, az önismeret alakításához kapcsoló gondolat. »A mint maga az ember két főrészből: testből és lélekből áll, úgy a nevelésnek, de az önismeretnek is e két irányban kell hatnia, kiterjeszkednie; mert nem elég csak addig nevelni az embert, mig az mint gyermek az iskola küszöbén ki és bejár, hanem képessé kell őt tenni arra, hogy midőn már iskolai nevelése befejeztetett, önmagát nevelhesse 73 Evangélikus Népiskola 1899, 22. o. 4 Evangélikus Népiskola 1894, 117. 0. 75 Evangélikus Népiskola 1894, 120. o. 76 Evangélikus Népiskola 1899, 16. o. 77 Uo.
