Oldal 141 [141]
OCR
meg gondolkodásodat, vesd alá magad a többieknek, és maradj náluk.x Ő azonban újra visszajött az atyához, és feltárta neki: p Az emberek között sem találok nyugalmat! Az öreg erre ezt felelte: s) Ha egyedül nem tudsz megnyugodni, és mások között sem, miért lettél szerzetes? Nem azért, hogy elviseld a szorongattatásokat? Mondd meg nekem, hány éve is viseled a szerzetesi ruhat?« O ezt mondta neki: »Nyolc!« Az aggastyán erre ezt mondta: »Valdjaban hetven évet szämolok ebben a ruhaban, és egyetlen napra sem leltem nyugalmat — te pedig a nyolc éveddel nyugalomra vagysz?« Amikor a testvér ezt hallotta, megerősödve ment el onnan"? Ebben a két találkozásból álló történetben a szerzetesi élet alapkérdése és a megtett lelki út időtávlata teremti meg azt a feszültségmezőt, amelyben a lelki atya és tanítványa mozognak. A nyugtalanság érzésével küzdő fiatal tanítványnak előbb le kell számolnia magában azzal a hamis illúzióval, hogy az általa választott életmód garancia lenne a belső békességre és a magányra. Kétségei közt az öreg a szerzetesi élet mibenlétét, alapcélját állítja aszemei elé: szerzetes az, aki megküzd a kísértésekkel, elviseli a szorongattatásokat — és nem valamiféle gondtalan létben tengeti napjait. A második találkozás a szerzetesi életben eltöltött idő felméréséről szól. Nyolc évre kell visszatekintenie a fiatal tanítványnak. Ennek tapasztalata teszi képessé arra, hogy reálisan fel tudja mérni, mennyire sok a hetven esztendő. A lelkivezető önfeltárulkozása, miszerint a hetven év alatt , egyetlen napra sem" lelt nyugalmat, az egyik oldalon az első találkozáson elhangzottakat erősíti meg, vagyis a szerzetesi élet folyamatos lelki küzdelmére utal vissza. A másik oldalon a lelkivezető saját , gyengeségét" tárja fel, nevezetesen azt, hogy hetven év eltelte után ő maga is küzdelemben van, a nyugtalanság őt sem kerüli el. Ezzel leveszi a tökéletesség ideáljának terhét a fiatalabbról, és kitartásra ösztönzi. Konkrét útmutatás A pusztai lelkivezetők gyakran egészen konkrét tanáccsal látják el a hozzájuk fordulókat. Feltűnő, hogy ezek a tanácsok nagyon egyszerű, az életfolytatásra irányuló útmutatásként szolgálnak. ,Pambé atya megkérdezte Antal atyát: » Mit tegyek?« Az öreg így fordult hozzá: vNe építs saját igazságodra, és ne bánkódj olyan dolog miatt, ami elmult, és gyakorold a nyelv meg a has megtartdéztatasat.«””® ANSELM GRÜN a következő módon magyarázza ezt az apoftegmát: 25 AP 269. 26 AP 6.
