Oldal 138 [138]
OCR
mint nevelő vagy rabbi, atyasága Isten atyaságában van, atyaságának Isten atyasága az alapja [...] atya az, aki valakinek létet és életet ad!" A sivatagi atyákról szóló feljegyzések tanúsága szerint ahhoz, hogy valaki képes legyen kísérni egy másik embert a hit útján, feltétlenül szükséges, hogy Isten Lelkével eltelt, lelki ember (pneumatikos) legyen. Hogy ez a gyakorlatukban mit jelenthetett, azt tárja fel a következő apoftegma: »Longinosz abba ezt mondta Akatiosz abbának: sAz asszony arról ismeri fel a fogantatást, hogy eláll a vérzése. A lélekkel is így van ez: arról ismeri fel, hogy befogadta a Szent Lelket, hogy a lecsöpögő gonosz szenvedélyek megnyugszanak. Amíg közöttük van, hogyan dicsekedhetne azzal, hogy megszabadult volna tőlük? Add a véred és fogadd a Lelket!«”” Az Isten Lelkével eltelni és ezt a Lelket magában hordozni csak olyan ember képes, aki üres, mint egy edény. Elszállt belőle minden gonosz szenvedély és kívánság. Vérét, életét, vagyis teljes egzisztenciáját kell adnia ahhoz, hogy fogadhassa a Lelket. „A lelki ember mindent, amit felfedez magában, a Szentlélek elé tart, hogy ő átjárja és átváltoztassa. Ebből semmi sem marad ki, sem a test, sem a lélek, sem a tudatos, sem a tudattalan, sem értelem, sem érzés, sem az akarat, sem az ösztön!" A lelki atyaság másik előfeltétele, illetve fontos követelménye Anselm Grün megfigyelése alapján a szív alapos ismerete, melynek során a szerzetes „annak rezdülesein, hangulatain keresztül a saját gondolatait és terveit megkülönböztetve szívét a legeslegaljáig átkutatta. Ehhez nagyon finom megfigyelési képesség kell, a kardiognózis intuitív megismerés!?? Ezt az éleslátást jegyezték fel az egyszerűnek nevezett Paulosz abbáról: ,A boldog Paulosz atya, az Egyszerű, Szent Antal tanítványa egyszer a következő esetet mesélte el az atyáknak: Egyszer egy kolostorban voltam vizitáción, hogy a testvérek lelki hasznára legyek. Ők a szokásos megbeszélések után Isten szent teplomába mentek, hogy elvégezzék a szolgálatukat. A boldog Paulosz — így mondta — megfigyelt mindenkit, aki a templomba lépett, hogy milyen lelki állapotban jött a közösségbe. Az Úrtól ugyanis megkapta azt az adományt, hogy mindenkin lássa, úgy, ahogy mi nézünk egymás arcára, hogy az illető milyen a lelkében. Minden belépőnek világos volt a szeme, az arca pedig ragyogott, ő pedig látta mindenkinek az angyalát, hogy az mennyire örült ne9 GRÜN 2006, 8-9. 0. 20 AP 453. 21 GRUN 2006, 11. 0. 22 Uo. 11-12. 0.
