Oldal 138 [138]
mint nevelő vagy rabbi, atyasága Isten atyaságában van, atyaságának Isten atyasága
az alapja [...] atya az, aki valakinek létet és életet ad!"
A sivatagi atyákról szóló feljegyzések tanúsága szerint ahhoz, hogy valaki képes
legyen kísérni egy másik embert a hit útján, feltétlenül szükséges, hogy Isten Lelkével
eltelt, lelki ember (pneumatikos) legyen. Hogy ez a gyakorlatukban mit jelenthetett,
azt tárja fel a következő apoftegma:
»Longinosz abba ezt mondta Akatiosz abbának: sAz asszony arról ismeri fel a fogan¬
tatást, hogy eláll a vérzése. A lélekkel is így van ez: arról ismeri fel, hogy befogadta a
Szent Lelket, hogy a lecsöpögő gonosz szenvedélyek megnyugszanak. Amíg közöttük
van, hogyan dicsekedhetne azzal, hogy megszabadult volna tőlük? Add a véred és
fogadd a Lelket!«””
Az Isten Lelkével eltelni és ezt a Lelket magában hordozni csak olyan ember képes,
aki üres, mint egy edény. Elszállt belőle minden gonosz szenvedély és kívánság. Vé¬
rét, életét, vagyis teljes egzisztenciáját kell adnia ahhoz, hogy fogadhassa a Lelket.
„A lelki ember mindent, amit felfedez magában, a Szentlélek elé tart, hogy ő átjárja
és átváltoztassa. Ebből semmi sem marad ki, sem a test, sem a lélek, sem a tudatos,
sem a tudattalan, sem értelem, sem érzés, sem az akarat, sem az ösztön!" A lelki
atyaság másik előfeltétele, illetve fontos követelménye Anselm Grün megfigyelése
alapján a szív alapos ismerete, melynek során a szerzetes „annak rezdülesein, han¬
gulatain keresztül a saját gondolatait és terveit megkülönböztetve szívét a legesle¬
galjáig átkutatta. Ehhez nagyon finom megfigyelési képesség kell, a kardiognózis
intuitív megismerés!??
Ezt az éleslátást jegyezték fel az egyszerűnek nevezett Paulosz abbáról:
,A boldog Paulosz atya, az Egyszerű, Szent Antal tanítványa egyszer a következő esetet
mesélte el az atyáknak: Egyszer egy kolostorban voltam vizitáción, hogy a testvérek lel¬
ki hasznára legyek. Ők a szokásos megbeszélések után Isten szent teplomába mentek,
hogy elvégezzék a szolgálatukat. A boldog Paulosz — így mondta — megfigyelt minden¬
kit, aki a templomba lépett, hogy milyen lelki állapotban jött a közösségbe. Az Úrtól
ugyanis megkapta azt az adományt, hogy mindenkin lássa, úgy, ahogy mi nézünk egy¬
más arcára, hogy az illető milyen a lelkében. Minden belépőnek világos volt a szeme, az
arca pedig ragyogott, ő pedig látta mindenkinek az angyalát, hogy az mennyire örült ne¬
9 GRÜN 2006, 8-9. 0.
20 AP 453.
21 GRUN 2006, 11. 0.
22 Uo. 11-12. 0.