Oldal 126 [126]
felirat megtalált formájában harmincnégy soros, bár a vége meglehetősen töredé¬
kes, és feltételezhető, hogy eredetileg hosszabb volt. Keletkezési idejét körülbelül
Kr. e. 830-ra teszik. Ezzel sokáig a héber nyelv legkorábbi nyelvemlékének tartották.
A móábi és a héber nyelv ugyanis egymás dialektusai, olyannyira, hogy a vaskorban
a két nép valószínűleg jól megértette egymás beszédét. Nem csak a beszéd és az írás
köti össze viszont a móábi és a héber népet. A Szentírás is elismeri, hogy a két nép
rokona egymásnak. Bár a Szentírás több helyen beszámol eme testvérnépek össze¬
ütközéseiről, legalább ennyi szöveghely utal arra is, hogy Móáb népe és a héberek
békés interakcióban éltek egymással. Ebbe az irányba mutat a régészet is. Móáb és
Izrael vallási és minden egyéb kulturális szempontból is a külső szemlélő számára
olyannyira hasonlónak tűnhet, hogy ma már nehéz megfogni, melyek azok a pon¬
tok, amelyek alapján a két nép saját önálló identitását meghatározta." Az egyik
ezek közül biztosan az volt, hogy Izraelben Jahvét, míg Móábban Kemost tisztelték
nemzeti istenként. Kettejük kultusza viszont, csakúgy, mint a két állam szervezete
nagy hasonlóságot mutat. Erre utal egyebek mellett a Mésa-felirat szövege is.
Innen, a feliratból tudtuk meg azt is, hogy ariél nemcsak a jeruzsálemi temp¬
lomban volt, hanem Jahvénak volt ariélje más, akár Izraelen kívüli városokban is."
Megtudtuk továbbá, hogy ariélje nemcsak Jahvénak volt, hanem más, a térségben
tisztelt isteneknek is."" Ennek kapcsán fontos fejlemény volt a társtudományokban,
hogy bár André Lemaire kimutatta, hogy a felirat harmincegyedik sorában szerepel
Dávid király neve," a tizenkettedik sor ariél-Dwdh kifejezése nem rá utal, hanem
valószínűleg egy istenség neve." Barstad és Becking egyébként szintén egy akkor
frissen, 1993-ban megtalált felirat, a Tel Dán-sztélé fordítása és értelmezése nyo¬
mán jutottak erre a következtetésre. Az ariél tehát a feliratokban egy istenekhez
kapcsolódó kultikus tárgy volt.
Erről eszembe jutott, hogy Ez 43,15 is beszél ariélről, amely szintén kultikus
tárgy, mégpedig a templom oltárterében. Ezt a teret pedig Ez 41,21—22 is leírja.
Utóbbi passzus fordításai általában azt mondják, az oltár a legszentebb előtt volt.
Csakhogy Rási, a Kr. u. 11. századi tudós rabbi az ősi arámi bibliafordítás, a Jo¬
natán-targum nyomán azt mondja, az oltár maga az Isten dicsőségének arca,"
4 Ezt a kérdést vizsgálom az Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában jelenleg készülő
PhD-értekezésemben.
15 Vö. Mésa-felirat 14—18. sor: , És így szólt hozzám Kemos: Menj, és foglald el Nbh-t Izraeltôl! [...] És
elvettem onnan az ariéljét Jahvénak! (Saját fordítás.)
16 Vö. Mésa-felirat 11—12. sor: , És kiirtottam az egész népét a városnak [...]. Aztán elhoztam onnan
Dwd-jänak arieljet?
77 LEMAIRE 1994.
18 BARSTAD-BECKING 1995.
Az „elött” szöt a heberben az , arc" szóból képzik.