A Szentírás szövegének jelentőségét lehetetlen túlbecsülni, akár a hit forrásaként,
akár történeti forrásként tekintünk rá. Luther Márton az Ószövetséghez írt be¬
vezetöjeben arra int: „...ugy gondolkodj az Iräsokröl, mint a legnagyszerűbb, leg¬
nemesebb szentsegröl, mint a legdüsabb kincseshäzröl, amelyet soha nem me¬
ríthetünk ki teljesen..." Ezzel a reformátor akarva-akaratlanul nemcsak a hívek,
hanem a bibliafordítók és a bibliakutatók figyelmét is felhívja egy fontos tényezőre.
Az ugyanis, hogy a szöveget nem meríthetjük ki teljesen, nemcsak azt jelenti, hogy
nem láthatjuk be egészen annak mélységét, hanem egyszerűen azt is, hogy nem
lehetünk biztosak abban, hogy jól értjük annak egyes szavait.
A Szentírás, különösen az Ószövetség szövege olyan ősi nyelven íródott, amelyet
ma már rekonstruálnunk szükséges. Ráadásul az egyes szövegek írásba foglalásának
ideje nem feltétlenül — sőt inkább ritkán — esik egybe azok keletkezésének idejével.
Nagyon gyakran a Szentírás szövegei akár évszázadokon át szájhagyomány útján
maradtak fenn, egészen addig, amíg írásba foglalták és kanonizálták azokat. Vagyis
egyes szövegrészek akár sokkal ősibbek lehetnek, mint a korpusz egésze, és tükröz¬
hetnek olyan szóhasználatot, amely a keletkezés idején és helyén volt jellemző. Így
tehát még akkor sem biztos, hogy a Szentírás egyes szavait jól értjük, ha eredeti nyel¬
ven olvassuk a szöveget, a fordítások pedig mindenképpen értelmezést is jelentenek
egyszersmind. A mai napig vannak viszont szavak, amelyek zavarba ejtik a kutatókat.
Ilyen például az Ószövetségben egyetlen helyen, az Ez 43,15-ben előforduló ariéb
kifejezés, leginkább éppen a párhuzamok hiánya miatt. A szót sok, ma elérhető
bibliafordítás le sem fordítja, hanem meghagyja a héber olvasat megfelelő átiratá¬
ban. Így tesz többek között a Septuaginta (űpun)) és a Vulgata (arihel), de Luther
1545-ös fordítása (Ariel) is. Vannak, akik megpróbálkoznak a szó értelmezésével.
A magyar bibliafordító hagyományban Károli nyomán általában tűzhelyként szokás
fordítani és értelmezni a szót.