Oldal 107 [107]
OCR
venszer hétszer" — Mt 18,22). Pal is erre buzdítja Filemont és háza népét a levélben. A nyilvánosság bevonása nemcsak azért szükséges, hogy a konfliktust előidéző félre nyomást gyakoroljanak, hanem azért is, mert a gyülekezet ezáltal számot vethet a maga felelősségével, azzal, ahogyan a folyamatban eljár. Filemonra irányítva a figyelmet, Onézimosz btine — ha volt ilyen, vagy sértett igazságérzete — fedésbe kerül, ám feltárulkozik a vezető és a közösség felelőssége a kialakult helyzetben. A végső lépés pedig nem lehet a vétkes elutasítása, kizárása vagy megbüntetése, hanem missziós célnak kell tekinteni, mint ahogy Jézus a pogányokat és vámszedőket hozza erre példának (Mt 18,17). E tekintetben van jelentősége, hogy Pál a levelet és a benne megfogalmazott etikai tanítást az egész gyülekezet épülésére szánja. Onézimoszt az Újszövetség még egy további helyen említi. Kol 4,9-ben megtudjuk, hogy Pál munkatársa lesz, és részt vesz az apostol gyülekezetgondozó munkájában a térségben. Feltételezhető hát, hogy Filemon hallgatott az apostolra, és a megbékülést követően felszabadította rabszolgáját, majd elengedte őt Pálhoz. Az egyházi hagyomány szerint Szent Ignác efezusiakhoz írt leveléből (1,3) értesülünk, hogy Onézimosz később Efezus püspöke lesz, ami hihetetlen karriernek számít egy funkciójáról elnevezett egykori rabszolgától. , Oneszimosz személyében, aki testben püspökötök, Isten nevében egész sokaságotokat fogadtam, kimondhatatlan szeretettel, akiért imádkozom, hogy őt Jézus Krisztus szerint szeressétek, és hogy mindannyian hozzá hasonlók legyetek. Áldott legyen, aki azt a kegyelmet, hogy ilyen püspökötök legyen, nektek, rá méltóknak, megadta!" Nem valószínű, hogy ezzel a névvel többen is lettek volna, akik ilyen pályát futnak be, habár a név különösen gyakori volt Efezusban. A rövidke közbenjáró levél sikere egyfelől arról árulkodik, hogy a kolosséi gyülekezet feltehetően levonta a tanulságot a maga számára, és a levelet komoly közösségi tanításnak értékelvén, megőrizték 2 Filemon és Appia emlékét az ortodox egyház őrzi. Filemon Pál munkatársaként működött Kolosséban. Sorsáról a Martyrologium Romanum híradásából tudunk: , A frígiai Kolosséban, Nero császár uralkodásának idejében [...], a pogányok Diána ünnepén betörtek a templomba, Filemont és Appiát elfogták, míg a többi keresztény elmenekült. Artoclis kormányzó parancsára megkorbácsolták, majd derékig érő gödörbe eresztették le őket, ahol köveket halmoztak rájuk. (Saját fordítás angolból.) Az őket ünneplő emléknap november 22. Mart. Rom. 1916, 360. o. 21 Of 3: 88.0.
