Page 104 [104]
és ezáltal az evangéliumért. A neve így spirituális értelemben válik beszédessé.
Szembeállítva őt Filemonnal, Pál kihívást intéz az utóbbihoz, aki így a diszkréten
elhallgatott , haszontalan" jelzőt kénytelen magára érteni. A képet tovább árnyal¬
ja, hogy a ,testvérként" való visszaküldés, valamint az, hogy Filemon fogadja úgy
Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná, mind spirituálisan, mind társadalmileg
egyenlő szintre helyezi őket. Az összehasonlítás a társadalmi viszonyok értelmé¬
ben megszégyenítő, megalázó Filemonra nézve, ami a lelki nyomással társítva
rendkívül kényszerítő erejű. , Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az
Úrban!" — mondja neki az apostol.
Onézimosz neve és a , hasznodat vehetném" (cov óvaíuny) kifejezés ugyanabból
az igéből képzett szó: óvívnut jelentése "hasznot húz; nyeresége származik belőle."
Pál a patrónus-kliens társadalmi viszonyredszer szókészletéből kölcsönöz, amikor
felszólítja Filemont, hogy tegye meg Krisztus, a legfőbb patrónus számára — és az
egyház közösségében inkarnálódó teste számára — azt, ami kliensként a kötelessé¬
ge: cselekedjen a patrónus tisztességére, tegye azt, ami annak hasznára van, amiből
nyeresége származik. Filemon — az 6 neve is beszédes e tekintetben (bLAjuwv "má¬
sokat szerető) — korábban példamutatóan járt el ebben: lelki értelemben felüdítette
(avametavraı) a szentek szivet (7). Tegyen most is így: nyugtassa meg (ávárravoov
— ugyanaz az ige!) az apostol szívét, azaz legyen hasznára, váljon a javára. Pál magá¬
ra mutatva metonimikus relációban egyszerre beszél Onézimoszról, az ő , szívéről"
(12) mint lelki fiáról, és az őbenne mint apostolban jelen lévő egész egyházról mint
a Krisztusban újjászületett lelki fiak gyülekezetéről, a szentek közösségéről, akiket
személyében jogilag is képvisel mint tanú.
Az úr és a szolga közötti hivatalos társadalmi jogrend olvasata felől Pál érvelé¬
se tehát példát ad a keresztény etikának a római jogban érvényesíthető eljárásra:
miközben Filemonnak jogilag van lehetősége, és elsősorban neki van lehetősége
rendezni a konfliktust azáltal, hogy visszafogadja a szökött vagy elmenekült rab¬
szolgát, spirituális síkon is lehetősége van erre. A megbocsátás, a visszafogadás
és a büntetés elengedése révén rendeződni tud egy megromlott emberi kapcsolat,
ami befolyással van az egész közösségre. Ez azért valósulhat meg, mert Krisztus
erre adott példát, amikor az Isten és az ember közötti megromlott kapcsolat
helyreállítását elvégezte a kereszten, és követésre szólított fel. Pál is erre emlé¬
keztet. A krisztusi etika végső soron a kapcsolat és a státuszok helyreállításában
manifesztálódik.
Világos, hogy az apostol szándéka a levél megírásával a jézusi etikából ismeretes
megbekelesre (Mt 5,23-25) es bekeltetesre valö buzditäs (Mt 5,9; vö. Zsid 12,14;
15 DUNN 1996, 329. o.