Oldal 102 [102]
vr
az is valószínűsíthető, hogy értelmes és feltehetően képzett fiatalember lehetett.
A Filemonnal kapcsolatos nézeteltérés részleteiről nem értesülünk (18)," nem
tudjuk, miért hagyta el Filemon házát, és azt sem, hogy hogyan kerül Pálhoz."
Amennyiben erróként Pálhoz folyamodott jogi közbenjárásért, úgy értékelnünk
kell nála azt a lehetőséget is, hogy emberileg az igazságérzetén esett sérelem ve¬
zérelhette, valamilyen okból elmenekült. Végső soron nem tudjuk, hogy Filemon
milyen , úr" volt. Mindenesetre kérdésként vetődik fel, hogy egy tisztes és jó hírű
keresztény jótevőnek a házában, mint Filemon, miért alakul ki olyan konfliktus,
amelynek a megoldásához külső közvetítőre van szükség. Miért érezte úgy Pál, hogy
a közbenjárás felvállalásával az egész kolosséi gyülekezetnek kell megfogalmaznia
az üzenetet? Miért nem tudta a gyülekezet és vezetője kezelni a belügyeit? Ezek
nem lehetnek számonkérő kérdések tőlünk, mivel mi magunk is a képmutatás hi¬
bájába esnénk, ha tagadnánk, hogy manapság is előfordulnak sajnálatos módon
olyan helyzetek, amelyek emberi okok miatt eszkalálódnak olyan mértékig, hogy
belülröl megoldhatatlannä valnak.”
9 A 18. versben olvasható utalásból nem derül ki, hogy Onézimosz milyen módon okozott kárt File¬
monnak. Lehetséges, hogy pénzügyi kárt okozott, de távozása is az úr anyagi megkárosítását jelentet¬
te. Adalékként megjegyezzük, hogy a fríg rabszolgák köztudottan nem dicsekedhettek jó hírnévvel.
Azonban Onézimosz esetében ezt nem tekinthetjük ténynek (DUNN 1996, 302. o.).
1 KOCSIS (2016, 14.0. 0.) és DUNN (1996, 303—304. o.) szemlézi a kérdéseket, amelyeket a fogság ténye
felvet. Lehetséges, hogy Onézimoszt elfogták, és ugyanott vetették börtönbe, ahol Pál raboskodott
az evangéliumért. Viszont, ha Pál fogsága háziőrizet volt, akkor egy szökött rabszolgának a bújtatása,
pártolása szintén bűncselekménynek minősült, mivel az kevésbé valószínű, hogy egy szökött rabszolgát
is házi őrizetben helyezzenek el. Valamint az is kérdéses, hogy Onézimosz hogyan tudta igazolni, hogy
6 nem fugitivus, hanem erro, aki közbenjárásért folyamodik Pálhoz. DUNN (1996, 304.. o.) felveti, hogy
Onézimosz értesíthette távozásáról az otthoniakat, mivel a harmadik fél bevonását a római jog végül
is lehetővé tette a rabszolgáknak.
2 A levélben bepillantást nyerünk a gyülekezet és az egyházi vezetőkkel körvonalazott tágabb keresztény
közösség kapcsolati viszonyaiba. Pál szerepének mai párhuzamaként — Johann Gyula megfogalmazásával
élve — a lelkészt mint , állandó kísérő" karaktert említhetjük, akinek elsődleges feladata van , a Jézustól
kapott üzenet transzformálásában": , Isten igéjének transzformálása itt azt jelenti, hogy az egyén vagy
közösség megérti és tanulja Isten üzenetét, és ennek hatása alatt átalakul életvitelük, gondolkodásmódjuk
és cselekedeteik. Ez magában foglalhatja az erkölcsi értékek és normák megváltoztatását, a bűntől való
elfordulás és az újból és újból Krisztusra találás szabadító erejét, az irgalmas és szeretetteljes élet örömét.
[...] Ahogy az élő Úr kíséri tanítványait, a benne hívőket, ahogy a tanítványokat egymásra bízta és bízza
ma is. Az evangélium hirdetésében tehát bennefoglaltatik a jelenlét is a másik számára! (JOHANN 2024,
224. 0.) Johann a folytatásban kifejti, hogy , a lelkész ezekben a kapcsolódásaiban, lelkiígondozói beszélge¬
tésben [...] a teljes személyiségével van jelen" (uo.). Pál tehát mint lelki vezető , odaáll" Onézimosz mellé
is, és Filemon mellé is, kinek-kinek abból a szempontból, amelyben pásztorolásra, igei iránymutatásra
van szüksége az életvezetésben, életváltozásban. Mindebben a kommunikációt nemcsak Pál helyzete,
hanem a személyisége is meghatározza. Az odaállás, melléállás, kísérés mai párhuzamának kibontására
Johann a segítő beszélgetés fogalmát fejtegeti, amelyet a tanulmányában diszciplinaként mutat be röviden.