sítja a megfelelő közösségi hátteret? Másrészt van-e a hit- és erkölcstan mögött élő
gyülekezeti közösség, amelyre lehet építeni? Harmadrészt tud-e a tanár segíteni a
térben és időben távoli közösségek megjelenítésében, bekapcsolásában — különösen
akkor, ha kis létszámú csoportban tanít? Hiszen nemcsak a jelenlévőkkel alkotha¬
tunk közösséget a kérdéseinkkel, hanem korábban élt vagy máshol élő kérdezőkkel
is. Ahol ezeket a nehézségeket sikerül legyőzni, ott a közösség be tudja tölteni az
adaptivitás mércéjének feladatát.
Úgy tűnik, hogy a konstruktív tanulás lényegi elemei jelen vannak a Bibliában is.
Pontosabban: úgy tűnik, hogy a Biblia korabeli emberek éltek mindazzal, amit ma
konstruktív tanulásnak nevezünk. Ennek egyik legszemléletesebb megfogalmazását
Pál apostol írja le. Pál minden levelében hangsúlyozza a Krisztus-követés fontosságát,
ám ez a tanulási forma nem egyszerűen utánzás. Sokkal több annál: formálódás. A
formálódás olyan folyamat, olyan tanítványi úton járás, amelyben a tanuló ember
alakul, de amelynek során a tanuló emberben is alakul az ismeret, a kép. Ez a hosszú,
személyes, egyéni tanulási folyamat csak az eljövendő világban éri majd el a célját
teljesen, de állandóan jelen van a Krisztust tanuló ember mindennapjaiban. Ennek a
tanulási folyamatnak a belső formálódása olyan mély és erőteljes dinamika, amelyet
Pál gyönyörűen ir le a szeretethimnuszban is (1Kor 13,9-12), de talán a Galatak¬
hoz írott levelének egyik mondatában fogalmazza meg a legszemléletesebben: ,,...
gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek
Krisztus? (Gal 4,19) Ez a mondat jelzi egyrészt a tanulási folyamatot kísérő tanár
nehézségeit is, de még fontosabb benne a tanulási folyamat belső formálódása.
A kereszténység kétezer éves története során sajnos sokszor megpróbálta statikus
keretek közé szorítani ezt a formálódó dinamikát. Pedig a hitbeli tanulás sem úgy
néz ki, hogy kész Krisztus-képet kapunk és veszünk át. Amint az itt szereplő görög
szó (uopbów?5) jelenti, a tanulás a belső kép formálódása, alakulása, változása, alakot
öltése. Még akkor is, ha a hit sarokpontjáról, a Krisztusról alkotott kép formálódásá¬
ról van szó. Ez a formálódás Pál életében is sokféle formát öltött, éppúgy része volt
a hosszú éveken át tartó tanulmányozás, mint egy intenzív , damaszkuszi" élmény,
amely a legfontosabb kérdésre irányította a figyelmét: , Ki vagy, Uram?" (ApCsel 9,5)
Ha Krisztusról akarunk tanulni, akkor Krisztusnak kell formálódnia bennünk —
amint Krisztus maga is formálódik az inkarnáció során, a saját testében, a közös
világunkban. Ahogyan a gyermek is formálódik az anyaméhben, úgy formálódik