Oldal 80 [80]
OCR
változik saját identitásuk és identitástudatuk, milyenek lesznek a vallási ismereteik más népek hitvilágának tükrében, milyen a világképük, a társadalomképük és az emberképük, milyen szavakkal és képekkel fogalmazzák meg istenképüket, mit tartanak elfogadhatónak a közösség számára. Azt is láthatjuk, hogy az Ószövetségben a gyerekek úgy modelljei a tanulásnak, hogy amikor ők felteszik a kérdéseiket, akkor a nép minden tagja, fiatalok és idősek velük együtt kérdeznek és tanulnak. Ugyanez igaz az újszövetségi történetekre is: egy éppen alakuló közösség tagjainak közösségi tanulását követhetjük nyomon Péter végletességében, Tamás értetlenkedésében, Júdás elbizonytalanodásában, Pál vehemenciájában, a női követők gyászában, a testvérek rivalizálásában, a farizeusok dühöngésében, az írástudók kritikáiban s a számos név nélküli követő személyes vonásaiban. Ezekben az elbeszélésekben jól kirajzolódik az egyéni tanulási folyamat szociális jellege is. A közösség tagjai új ismereteket szereznek, új képeket alkotnak meg azáltal, hogy egymásra vannak utalva, együtt kell szembenézniük ismeretlen dilemmákkal, s közösen kell megoldaniuk új helyzeteket. A Biblia elbeszéléseire tekintve megbizonyosodhatunk arról, hogy a közösség nemcsak együtt jár a tanulással, de szükségeltetik is hozzá. Közösség kell a készségek kibontakozásához, az ismeretek elsajátításához, a gondolkodásmód és a vélemények alakításához, a döntések és a cselekedetek kiérleléséhez. Még erősebben látszik a közösség tanulásban betöltött szerepe az egyház kétezer éves történelmén, a hittanóra egyháztörténeti tananyagrészén: a dogmák kialakulásában, az egyház formálódásában, a felekezeti hagyományok ápolásában. A konstruktív tanulás során nagy szerepet játszó kérdés is közösségben hangzik el mind a bibliai elbeszélésekben, mind az egyház történetében. A hittanórán pont olyan kérdező közösséggé tudnak válni a diákok egymás számára a tanulás során, mint amilyenek a bibliai közösségek voltak, ahol , a kérdezés maga az együttműködés; " és az együttműködés kérdezésre motivál. Hasonlóan ahhoz, ahogy Gadamer írja: az értelmezők sokasága osztozik a szöveg megértésének élményén, így válik majd az értelmezők közönsége közösséggé a tanulás során. A közösségnek a hittanórai tanulás terén betöltött szerepe kapcsán eszünkbe juthat Tillich figyelmeztetése is a hitoktatásról mint beavató oktatásról: lényeges, hogy a beavató oktatás elég széles és mély közösségi alapon történjen meg, különben veszít az egzisztenciális dimenziójából. A hazánkban jelenleg folyó hit- és erkölcstanoktatás kapcsán ez a dilemma három formában is felmerülhet. Egyrészt egy osztály nem biztos, hogy a megfelelő méretű és elegendő alappal rendelkező közösség, de ha még az is széttöredezik több, kis létszámú felekezeti csoportra, akkor mi bizto37 SHARP 1997, 85. 0.
