Oldal 66 [66]
kiszolgáltatta őket megbízhatatlan [avagy korábbi fordítás szerint: erkölcsi ítélet¬
re képtelen — L. V.] gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik" (Róm 1,28)
Ugyanakkor a pogányok effajta bírálata Pálnál kiegészül a Tóra fogalmi ismeretének
birtokában lévők kritikájával is: , Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt,
hanem a törvény megtartöi fognak megigazittatni” (Röm 2,13) Pal, a hibätlan pe¬
digrejü, tanult és buzgó farizeus, aki ráadásul a törvényben követelt igazság szem¬
pontjából feddhetetlennek látja magát (Fil 3,6), Krisztus megismerésének fényében
azonban ekképp nyilatkozik:
s Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak
ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte
kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. [...]
hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részese¬
dést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül
való feltámadásra! (Fil 3,7—11)
Jól láthatjuk, hogy Krisztus megismerése nem valamilyen bebiflázandó kollokviumi
tananyag az apostol számára, hanem vele és az ő sorsával való lehető legteljesebb
azonosulás, unio cum Christo, egészen odáig menően, hogy , Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal
2,20), illetve: „...nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő
halálába kereszteltettünk? [...] Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele
együtt élni is fogunk. (Róm 6,3.8)
Ahogy előzőleg láthattuk, az emberi értelem magára hagyva elsötétül. Nem vé¬
letlen tehát, hogy az értelmünk megújulására, metamorfózisára van szükségünk
ahhoz, hogy megítélhessük, , mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és
tökéletes" (Róm 12,2). Ez saját erőből nem menne, Isten az, aki lehetővé teszi. , Az
ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé,
igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá [...]. Bennünk pedig Krisztus értelme
van.” (1Kor 1,30; 2,16) Az emberi okoskodással szembeállított istenismeret és a
Krisztusnak való engedelmesség a lehető legszorosabb mértékben összefüggenek
(2Kor 10,5). Ugyanakkor a teljes megértés egész gazdagsága nem más, mint Isten
titkának, Krisztusnak az ismerete. , Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse
elrejtve? (Kol 2,2—3)
A jánosi felfogás
Isten megismerése a testté lett Ige révén lehetséges, aki kinyilatkoztatja őt (Jn 1,18).
Ennek első lépéseként az Atya az, aki Krisztushoz vezeti a tanítványokat: , Senki