Page 64 [64]
— így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre: (Jer
31,31.33-35)
Összefoglaläsk&ppen tehät azt mondhatjuk, hogy Isten ismerete az Ószövetségben
sohasem spekulatív gondolati dedukció következménye, hanem gyakorlati és ta¬
pasztalati jellegű: , Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Ur! Boldog az az ember, aki
hozzá menekül" (Zsolt 34,9)
Az Újszövetség
Szinoptikusok
Jézus tanítóként lép fel, tanítása középpontjában Isten országának evangéliuma és
a megtérésre való felhívás áll (Mk 1,15). Kortársaihoz képest azonban ,,...a sokaság
álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem
úgy, mint az irdstuddik.” (Mt 7,28—29) Isten ismeretét az ő Fiaként, tehát a lehető
legbensőségesebb kapcsolat pozíciójából nyilatkoztatja ki: , Magasztallak, Atyám,
menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted
az egyszerű embereknek. [...] Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem is¬
meri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú
akarja kijelenteni" (Mt 11,25—27)
Az ismeret, az értés kétféle megközelítése sajátos módon tükröződik Lk 24-ben.
A feltámadott Jézus az emmausi tanítványokkal bandukolva , Mózestől meg vala¬
mennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt"
(Lk 24,27). Ez a ráció síkján kifejtett eszmefuttatás azonban nem volt elégséges ah¬
hoz, hogy felismerjék őt. Ez katarzisszerűen (, ekkor megnyílt a szemük") majd csak
a kenyér megáldása és megtörése nyomán fog megvalósulni — az, hogy tapasztalá¬
suk tárgya itt az eukharisztia misztériumának szimbolikája, nyilván nem véletlen
(Lk 24,31). Hasonlóképpen megjelenik ezután a tizenegynek és a velük lévőknek.
, Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell
teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál
és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat.." (Lk
24,44—45) A lényegi megértéshez tehát jóval többre van szükség, mint puszta in¬
formatív ismeretekre, és Krisztus az, aki képes ezt megadni.
Ugyanakkor a szinoptikus evangéliumok nem is annyira az ismeretet, a tudást
hangsúlyozzák, hanem a tanítványságot, amely a Jézus Krisztussal mint Mesterrel
(Mt 10,24—25; 23,8—10) vállalt élet- és sorsközösségen, az ő követésén alapszik: , Ha
valaki énutánam akar jönni... (Mt 16,24) Ehhez persze Jézus elhívása szükséges (Mt
4,19; 9,9). Jezus peldäja az, amit el kell sajátítani: , Vegyétek magatokra az én igámat,