Page 61 [61]
[...1 olyanokká leszünk, mint akik az útjelzőket megnézik ugyan, de magán az úton
mégsem járnak soha"?
Továbbmenve azt is mondhatjuk, hogy nem is csak specifikusan keresztény problé¬
máról van szó. Az eddig vizsgált jelenség, azaz a teológiai ismeret tudati információ¬
halmazként való birtoklása és az ezen a síkon megvalósuló tudományművelés, illetve
ezzel ellentétben az Igazság spirituális értelemben vett megismerőjének egziszten¬
ciális mélységekig való áthatottsága és meghatározottsága más kultúrkörökben is
ugyanígy megjelenik. Ennek bizonyságául álljon itt néhány sor a 13. századi perzsa
muszlim tudós, Azíz Naszafíi tollából:
„Ö dervis, a tudäs és az igazság emberei alatt mi nem azokat a tunya teológusokat és
hitetlen saikhokat értjük, akik mint teológusok és saikhok szerepükben tetszelegnek;
mert ők ezerszer inkább ragaszkodnak a külsőségekhez, ezerszer inkább tévelygők,
ezerszer messzebbre távolodtak Istentől, mint te magad, és minél messzebb vannak
Tőle, annál közelebb hiszik magukat Hozzá. Úgy tekintenek magukra, mint akik bir¬
tokában vannak a tudásnak, és megvilágosodtak — miközben pusztán bolondok, és
a sötétségben élnek. Ó dervis, ezt a bölcs embert, az igazságnak ezt a tudóját nem
fogod megtalálni a mecsetekben, amint éppen emelvényről prédikál; de nem talál¬
hatod meg őt a képmutatók és a világiak között, sem pedig a vallásos akadémiákon,
a könyvszagú és bálványimádó professzorok között, akik méltóságteljesen és pom¬
pával körülvéve ülnek szőnyegeiken — mint ahogy a szúfí kolostorok fantasztái és
önimádói között sem bukkanhatsz rá. Már az is különös esetnek számít, ha ezeken
a helyeken ezer közül akár csak egy is eléri az igazságot, megismerve Istent és az Ő
kedvét keresve cselekedeteiben! Ó dervis, a bölcs emberek és az igazság ismerői, Isten
emberei rejtve vannak [...], külső megjelenésük olyan, mint a közönséges emberek
külső megjelenése, belsőleg azonban ők a választottak. A vezetőket és elöljárókat tá¬
vol tartják maguktól, és ők sem kívánnak vezetők és elöljárók lenni. [...] mindannyian
kezük munkájából élnek. Messzire elkerülik az uralkodók és zsarnokok pénzét, és
távol áll tőlük a haszonlesés. Ha fáradozás és erőfeszítés nélkül többre tesznek szert,
mint amennyire szükségük van, elajándékozzák, nem teszik félre; nem hivatkoznak
arra, hogy öregek, és családjuk van. [...] Az Istenről való gondolkozással és a Reá va¬
ló emlékezéssel foglalják el magukat [...], megvetik a rang és a méltóság bűvöletében
élőkkel való kapcsolatot!"
5 A német nemzet keresztény nemességéhez (1520). In: LVM 2: 222—223. o.
6 AD-DAROÁWÍ 2005, 32—33. o.